Pestis

A pestis súlyos fertőző betegség, amely évszázadokon át kísérte az emberiséget. A középkorban fekete halálnak nevezték, ami annak volt köszönhető, hogy a pestist üszkösödés, az érintett testrészek elfeketedése kíséri. Az okok között szerepel az erek fokozott törékenysége és a bőr alatti vérzés is.

Kórokozó

A pestisfertőzés kórokozója a Yersinia pestis, egy Gram-negatív, mozdulatlan baktérium, amely a sejteken belül is képes élni. Rezervoárjai a rágcsálók, főként a patkányok, terjesztője pedig a Xenopsylla cheopis nevű bolha. Ha a bolha megcsípi az embert, átviszi rá a pestist okozó baktériumot.

Történelmi összefüggések

A korábbi évszázadokban ún. pestisjárványok törtek ki, amelyekben emberek milliói vesztették életüket. Végigsöpörtek Európán, de Ázsia országain és Afrikán is. Közép-Európát az első nagy járvány a 14. században, 1349-ben érte el, az utolsó nagy pestisjárványok pedig a 18. század elején tomboltak a térségben.

Napjainkban világszerte már csak elszórt esetek fordulnak elő. A legtöbb bejelentett eset Afrikából származik, Európa pedig gyakorlatilag pestismentes.

A pestis tünetei

A betegség lappangási ideje nagyjából 2–6 nap. Ezt követően láz, fej-, has- és ízületi fájdalom, fáradtság, közöny, sőt delírium jelentkezik. Előfordulhat az emésztőrendszerbe történő vérzés is, vérhányással, a végbélből távozó friss vérrel vagy kátrányszerű fekete széklettel.

A további tünetek a pestis formájától függően alakulnak.

A pestisnek három formáját különböztetjük meg.

• Bubópestis (bubonikus forma) – bolhacsípéssel terjed, a csípés helye megbarnul, majd duzzanatok jelennek meg a nyirokcsomók területén, ahová a fertőzés tovaterjed. A nyirokcsomók megduzzadnak, melegek és kemények lesznek, és vérzés alakul ki bennük. Az elgennyedt nyirokcsomók fekete színűek, és felfakadhatnak, ezzel nyílt sebek keletkeznek. Ezekből a sebekből sötét, véres váladék folyik. A nyirokcsomók felfakadása és a váladék távozása után megkezdődik a fokozatos gyógyulás szakasza, és a betegnek esélye van a túlélésre. A fertőzés során a baktérium gyakran a szervekbe – a májba, a lépbe, a tüdőbe – is eljut. A véráramban a baktérium éren belüli véralvadást és vérrögképződést idéz elő. Ennek következtében az egész testen purpurás elváltozások jelennek meg.

• Szeptikus pestis – a véráramban keringő baktérium az egész szervezetben szétviszi a fertőzést, és véralvadási zavar alakul ki vérzéssel, valamint a bőr és a szövetek elhalásával 

• Tüdőpestis (pneumóniás forma) – cseppfertőzéssel terjed emberről emberre. A pestis tüdőformája eleinte lázzal jelentkezik, ehhez társul a nehézlégzés, valamint az ajkak és a bőr kékes elszíneződése az elégtelen oxigénellátás miatt. A beteg sötét, véres váladékot köhög fel. Ennek a formának a halálozása körülbelül 90%.

Diagnosztika

A tünetek teljesen jellegzetesek, a diagnózist pedig a minta véragaron történő tenyésztésével vagy Gram-festéssel erősítik meg.

A pestis kezelése

A pestisfertőzést olyan antibiotikumokkal kezelik, amelyekre a baktérium érzékeny, ilyen például a tetraciklin, a kloramfenikol vagy az aminoglikozidok.

Megelőzés

A pestis terjedésének megelőzésében szerepet játszott a csatornahálózat kiépítése, a higiéniai körülmények javítása, a rágcsálóirtás és a fertőtlenítés.

Létezik két oltóanyag is, amelyet olyan embereknek adnak be, akik pestisfertőzés szempontjából kockázatos helyekre utaznak.

A pestis szövődményei

A legfontosabb tényező az, hogy milyen gyorsan kezdik meg az antibiotikus kezelést. Ha ez nem történik meg időben, a betegség halállal végződik.

Szövődmény lehet a szeptikus pestis kialakulása, a tüdőgyulladás és a beteg megfulladása, szeptikus sokk esetén pedig a beteg szervi elégtelenségben hal meg.