Agyhártyagyulladás

Az agyhártyagyulladás (meningitisz) nagyon súlyos fertőző betegség, amely maradandó károsodáshoz, sőt halálhoz is vezethet. Szerencsére a betegek többsége következmények nélkül meggyógyítható.

A fertőzéses agyhártyagyulladásokat gennyes – bakteriális –, nem gennyes – vírusos – és tuberkulotikus formákra osztjuk

Bakteriális agyhártyagyulladás

A gennyes agyhártyagyulladások kórokozói leggyakrabban

• meningococcusok – Neisseria meningitidis – ez a bakteriális gyulladás felnőtteket és gyermekeket egyaránt érint. A leginkább veszélyeztetett csoportot azonban a gyermekek és a fiatalok jelentik. Az emberek akár 10%-a tünetmentes hordozója ennek a baktériumnak.
• Haemophilus influenzae – a fertőzés leggyakrabban a 3 hónapos és 5 éves kor közötti gyermekeknél fordul elő.
• Streptococcus pneumoniae – itt a leginkább érintett csoportot a felnőttek alkotják.
• Mikobaktériumok – ezzel a formával szerencsére ritkán találkozunk.
• E. coli – ez a kórokozó újszülötteknél okoz agyhártyagyulladást.

További kórokozók lehetnek a staphylococcusok, a listériák, a klebsiellák és egyebek.

Kórfejlődés

A gennyes agyhártyagyulladás lehet úgynevezett elsődleges, amikor a fertőzés a vérrel – vér útján – kerül az agyhártyákra, valamint másodlagos, amikor a fertőzés a környező gócból terjed át az agyhártyákra, például középfülgyulladásból, orrmelléküreg-gyulladásból, illetve a koponya sérülésével járó trauma következményeként alakul ki.

Az agyhártyagyulladás tünetei

A meghatározó tünet a fejfájás, továbbá a láz, néha hányás és fényérzékenység jelentkezik. Súlyos esetekben tudatzavar is felléphet.

A zajló agyhártyagyulladás alapvető tünetei a fejfájás és a meningeális jelek – a tarkó merevsége, az áll szegycsonthoz húzásának lehetetlensége. Emelkedő testhőmérséklet, olykor hányással és fényérzékenységgel együtt. Súlyos esetekben tudatzavar alakul ki, amelyhez a szívműködés lassulása és agyödéma társul. Nem kivételesek az epilepsziás rohamok és az agyidegek károsodása sem.

A meningococcus és a Haemophilus okozta agyhártyagyulladásnál a bőrön pontszerű bevérzések (petechiák) és nagyobb bevérzések jelennek meg.

A lefolyás meglehetősen gyors, 24–36 óra.

Diagnózis

Neurológiai vizsgálatot végeznek, amely feltárja a jellegzetes meningeális jeleket, továbbá vérvételre és hemokultúra-vizsgálatra kerül sor. Fontos a lumbálpunkció elvégzése, amelynél a liquor – az agy-gerincvelői folyadék – zavaros, és immunsejtek vannak jelen benne. Szerológiai és további immunológiai vizsgálatokat is végeznek a kórokozó pontos meghatározására.

Az agyhártyagyulladás kezelése

Az antibiotikumok azonnali megkezdése, amelyeket legalább 10–14 napig adnak. Első választás a penicillinek és a cefalosporinok. Emellett célszerű fájdalomcsillapító, hányáscsökkentő és az agyödéma kialakulását gátló gyógyszerek adása.

Szövődmények

Az agyhártyák vérbővé válnak, sérül a vér-agy gát, és agyödéma alakul ki. Genny képződik, amely bejuthat az agyi erekbe, azok gyulladását és az agyszövet vérellátási zavarát okozva. Gennyel telt tályogok alakulhatnak ki, amelyek nyomhatják az agyszövetet. Az agykárosodás mértékétől függően különböző bénulásokat, látás- vagy halláskárosodást, valamint értelmi elmaradást figyelhetünk meg. Meningococcus-fertőzéseknél mellékvese-bevérzés is bekövetkezhet.
Heveny és életveszélyes szövődmény a szepszis kialakulása.

Prognózis

Megfelelően vezetett kezelés esetén az állapot 3–5 nap alatt rendeződik, és a gyógyulás bármiféle maradandó következmény nélkül következik be.

Megelőzés

Lehetséges megelőzés a meningococcus és a Haemophilus elleni védőoltás.

Vírusos agyhártyagyulladások

Ezek az agyhártyagyulladások lassúbb lefolyásúak, mint a bakteriálisak. A tudatzavarok ritkák. Mindazonáltal itt is előfordulhatnak fertőzés utáni következmények bénulások formájában, amelyek szerencsére gyakran csak átmenetiek.

E gyulladások kórokozói az enterovírusok – Coxsackie-vírusok –, a herpeszvírusok – herpes simplex, CMV, EBV –, a légúti vírusok, az arbovírusok – kullancsencephalitis –, a paramyxovírusok, az influenzavírusok, a HIV és egyebek.

Tünetek

Az első szakaszban láz, fejfájás, gyengeség és további „influenzaszerű" tünetek jelentkeznek. Körülbelül 3–7 nap múlva a tünetek fokozatosan megszűnnek, egészen a teljes gyógyulásig.

Súlyosabb esetekben idegrendszeri fertőzés is kialakul, amelyet láz, fokozódó fejfájás, szédülés, hányás, fényérzékenység, kimerültség és alvászavarok kísérnek. Súlyos formáknál tudatzavar, görcsök stb. is felléphetnek.

Diagnózis

Gondosan felvett kórelőzmény, beleértve a kullancscsípésre és az utazásra vonatkozó kérdéseket. Neurológiai vizsgálatot, vérvételt és lumbálpunkciót végeznek.

Kezelés

A vírusos agyhártyagyulladásoknál inkább tüneti kezelést alkalmaznak a fájdalom csillapítására, a láz csökkentésére és az agyödéma kialakulásának korlátozására. Súlyosabb esetekben vírusellenes szereket adnak.

Szövődmények

Akárcsak a bakteriális gyulladásoknál, itt is felléphetnek szövődmények, amelyek maradandó jellegűek lehetnek – ilyenek a különféle bénulások, a süketség és egyebek.

További következmények, amelyekkel találkozunk, a tartósan fennálló fejfájás, az alvás- és emlékezetzavarok, a lelki labilitás, a demencia, gyermekeknél pedig a pszichomotoros elmaradás is.

Megelőzés

Itt is igénybe vehető a védőoltás, például a kullancsencephalitis, a kanyaró és a mumpsz vírusa ellen…