Orbánc

Az orbánc, más néven erysipelas, heveny, körülírt gyulladás, amely a bőrt és a bőr alatti kötőszövet felső rétegeit érinti. Bár a gyulladás körülírt, általános panaszokat is okozhat.

Előfordulás

Évente 100 000 lakosra körülbelül 200 eset jut. Az orbánccal leggyakrabban legyengült személyeknél találkozunk – betegség, sérülés vagy kihűlés után. További kockázati csoportot jelentenek a károsodott immunrendszerű emberek, de a cukorbetegek és mások is.

Az orbánc kórokozói

Az erysipelas kórokozói legtöbbször béta-hemolizáló streptococcusok,  ritkábban haemophilusok vagy staphylococcusok. Legyengült immunrendszerű személyeknél az orbáncos gyulladás kialakulásában más baktériumok is közreműködhetnek, például a Klebsiella.

Az orbánc kialakulása

Az orbánc leggyakrabban az alsó végtagokat és az arcot érinti. A fertőzés a sérült bőrön keresztül hatol be – nyílt törések, cukorbetegséghez társuló és lábszárfekélyek az alsó végtagokon, gombás fertőzések okozta bőrkárosodás, náthánál kidörzsölődött orr stb. Fertőzött embertől terjed, vagy saját magunk visszük be, ha streptococcus-fertőzésünk van például az orrgaratban.

Az orbánc lefolyása

Az erysipelas lappangási ideje 1–3 nap. Ezt követően hirtelen, meredek lázemelkedés jelentkezik. A beteg elesett, hidegrázás és remegés, hányinger, hányás és fejfájás gyötri. A bőrtünetek csak e kezdeti szakasz után jelennek meg.

Az orbánchoz társuló jellegzetes kép bőrpírt, enyhe duzzanatot, viszketést vagy égő érzést, valamint a fertőzött terület érintésre való érzékenységét foglalja magában. A gyulladásos góc élesen körülhatárolt, és a környezete felé nyelvszerű nyúlványokat bocsát, a felette lévő bőr fényes és feszes.

Az erysipelas további formáit is megkülönböztetjük. Ilyen az úgynevezett vezikulózus, illetve bullózus erysipelas, hólyagok megjelenésével. A kialakult hólyagokba és a bőr alatti kötőszövetbe vérzés is történhet, ilyenkor hemorrágiás erysipelasról beszélünk. Súlyos esetekben akár nekrózis – az érintett terület elhalása – is bekövetkezhet, ez az úgynevezett gangrénás erysipelas, illetve flegmóne alakulhat ki, azaz körülhatárolatlan, terjedő bakteriális gyulladás. Egyes esetekben betokosodott tályog jön létre.

Az erysipelasra jellemzőek a kiújulások. Feltételezhető tehát, hogy a streptococcus betokozódva a szövetekben marad, és megfelelő körülmények között újra aktiválódhat. Kiújulás esetén egyes tünetek, például a láz, teljesen hiányozhatnak. A hányinger és a fejfájás azonban többnyire megmarad. A bőrpír is kevésbé kifejezett és nem annyira jellegzetes.

Diagnosztika

Összetéveszthetetlen bőrtünetek.

Laboratóriumban a vérsüllyedést vizsgálják, amely emelkedett, akárcsak az ASLO-érték.

Bőrkenetet vagy biopsziát – mivel nem szoktak túl sok információt adni – csak ritkán végeznek, olyan esetekben, amikor az erysipelas nem reagál a kezelésre, és meg kell próbálni a pontos kórokozót azonosítani.

Terápia

Mint említettük, az erysipelast okozó patogén mikroorganizmus leggyakrabban a streptococcus, amely jól reagál a penicillinre, ezért az erysipelas kezelésében ez az elsőként választandó antibiotikum. Ha a beteg allergiás a penicillinekre, más típusú antibiotikumot választanak, amelyre a kórokozó érzékeny, és amelyre a beteg nem allergiás. Az orbánc kezelése otthoni környezetben történik. Azoknál a gyermekeknél azonban, akiknél az erysipelas az arcon jelentkezik, kórházi kezelés szükséges.

A szisztémásan adott antibiotikumok mellett fontos a helyi kezelés is, amely enyhíti a kellemetlen tüneteket, mint a fájdalom, a viszketés, az égő érzés stb. Az erysipelas által érintett testrészre hűsítő borogatás helyezhető – hűsítő gélek, alumínium-acetátos (Burow-oldatos) borogatások. Gyulladáscsökkentő kenőcsök is alkalmazhatók, például ichtamolos készítmények.

Szövődmények

Akárcsak a skarlátos torokgyulladásnál vagy a streptococcus-fertőzések más fajtáinál, itt is gondolni kell az úgynevezett reumás láz, illetve a fertőzés utáni vesekárosodás kialakulásának kockázatára. Megjelenhet a nyirokcsomók duzzanata, a bőr alatti kötőszövet mélyebb rétegeinek gyulladása, gangréna vagy flegmóne is. Az erysipelas átterjedhet az izompólyákra és az izmokra is. A vénás rendszer sem maradhat érintetlen, és mélyvénás gyulladás alakulhat ki. Gyakori kiújulások esetén a bőr alatti nyirokerek elmeszesedésével, hegesedésével találkozunk, amikor a nyirok pang a végtagokban, és duzzanatok jönnek létre.

Veszélyes a bakterémia és a szeptikus sokk lehetséges kialakulása is. A fertőzés így átterjedhet a szívre, az ízületekre és máshová, és akár halált is okozhat.

Megelőzés

Az erysipelas megelőzését a higiénia betartása jelenti, különösen a nyílt sebek alapos és steril ellátása. Fontos az orr- és torok-tájéki streptococcus-fertőzések teljes kikezelése is.
A nagyon gyakori kiújulásokkal küzdő betegeknél depot formájú penicillin vagy más antibiotikumok megelőző adagolását alkalmazzák.