Allergiavizsgálat

Az allergia az immunrendszer olyan védekező reakciója, amelyet allergének váltanak ki; ezek egészséges emberek számára teljesen ártalmatlan anyagok. Egészséges embernél ezek az anyagok semmilyen allergiás reakciót nem váltanak ki.

E reakció alapja az allergén ellen ható anyagok termelése, amelyeket az IgE – E immunglobulin – rövidítéssel jelölnek. Ha ezek az anyagok a szervezetben valamilyen allergénnel találkoznak, lavinaszerű folyamat indul meg, amelynek során akár egészen csekély inger is rövid idő alatt súlyos, olykor halállal végződő allergiás reakciót válthat ki.   

Az első allergológiai vizsgálat menete

1. kórelőzmény felvétele – részletes beszélgetés a beteggel vagy a szüleivel,
2. a beteg fizikális vizsgálata,
3. a tüdőműködés vizsgálata (hörgi asztma gyanúja esetén),
4. az úgynevezett Prick-bőrpróbák elvégzése az alkaron az allergiás túlérzékenység kimutatására,
5. a beteg egészségi állapotától függően vérvétel, amelyhez nem kell éhgyomorral érkezni,
6. kórismézési következtetés, esetleg kiegészítő vizsgálatokra való beutalással, tájékoztatás a megelőző intézkedésekről és a kezelésről.

Az allergia tünetei

A beteg gyakran csak akkor veti alá magát önként az allergológiai vizsgálatnak, amikor már bizonyos panaszai jelentkeznek. Ilyen például a rohamokban jelentkező, rövid ideig tartó vizes orrfolyás, a tüsszögés, a nyálkahártyák viszketése, a hosszan tartó vizes orrfolyás, a szem viszketése, kivörösödése és könnyezése, valamint a szemhéjak duzzanata, továbbá az ingerköhögés, a nehézlégzés, a mellkasi sípolás, a csalánkiütés és a bőr kivörösödése, a hasmenés, a hasi fájdalom, a gyógyszer beadása vagy rovarcsípés utáni szokatlan reakciók…

Alapvető allergiavizsgálatok

Kórelőzmény

A legelső vizsgálatot a háziorvosnak kell elvégeznie. Nagyon fontos a beteggel folytatott beszélgetés és panaszainak helyes elemzése. Az orvost érdeklik a betegségekre vonatkozó családi adatok, különösen az allergiák előfordulása a családban, a vizsgált személy egészségi állapota – milyen betegségeken esett át eddig, milyen gyógyszereket szed, milyen tünetei vannak és milyen körülmények között alakultak ki, továbbá a táplálkozási szokások, az a környezet, amelyben él és dolgozik, hogy érintkezik-e állatokkal, valamint a káros szokások, például a dohányzás.

Gyermekek esetében tudni kell, hogyan zajlott a terhesség, a szülés és az újszülöttkori időszak. Az orvos rákérdez a szoptatás időtartamára, a táplálás módjára és a nem tejalapú ételek tűrésére is.

További szükséges vizsgálatok

Ezután következik a beteg alapos vizsgálata megtekintéssel, hallgatózással, tapintással és kopogtatással. Ha allergia gyanúja merül fel, az orvos a bőr, a kötőhártya és a nyálkahártyák állapotára, valamint a tüdő hallgatózási leletére összpontosít. Ha a helyzet elemzéséből az derül ki, hogy allergiáról van szó, a beteget rendszerint szakemberhez – allergológushoz – küldik, aki elvégzi az allergiateszteket.

Az allergiatesztek elvégzése előtt el kell hagyni minden olyan gyógyszert, amely csillapítja az allergiás reakciót (antihisztaminok), valamint az immunválasz erősségét csökkentő egyéb gyógyszereket – például a kortikoszteroidokat. A vizsgálatok során ugyanis súlyos allergiás reakció, akár sokk is bekövetkezhet. Enyhébb nemkívánatos reakció a szúrás helyén jelentkező duzzanat és kivörösödés. Azokat a rendelőket, ahol ezeket a teszteket végzik, fel kell szerelni az esetleges anafilaxiás sokk ellátásához szükséges eszközökkel. Az orvosnak azt is tudnia kell, hogy a nő nem terhes-e, mert a vizsgálat méhösszehúzódásokat válthat ki.

Bőrpróbák

A bőrpróbák az allergológia legrégebbi vizsgálatai. Az allergént szúrással juttatják a bőrbe, vagy tűvel – „intradermalis tesztek” –, vagy különleges lándzsatűvel – „Prick-tesztek”, az angol prick = szúrás szóból. Az allergénoldatot az alkar belső felszínére cseppentik, és a cseppen keresztül szúrják be a lándzsatűt. Így az oldat kis mennyisége a bőrbe jut. Az allergiás ember bőrsejtjein IgE-ellenanyagok kötődnek meg, amelyek felismerik a saját allergénjüket, és beindul az allergiás láncreakció. Tizenöt percen belül a szúrás helyén szúnyogcsípéshez hasonló csalánkiütés jelenik meg; ha azonban a beteg nem allergiás, a reakció elmarad, és a bőr továbbra is nyugodt marad.

Vérvétel

Az allergia az egyes allergének elleni IgE-ellenanyagok vérben való kimutatásával is igazolható. Ezt a vizsgálatot laboratóriumban végzik. Egyetlen vérvételből akár húsz vagy még több allergén is vizsgálható. Pozitívnak számít minden olyan érték, amely az adott laboratórium normálértéke felett van. Ez a vizsgálat a bőrpróbákkal ellentétben bárkinél elvégezhető, bármely életkorban és évszakban, és nem fenyeget allergiás reakció. Hátránya azonban a magas ára.

Provokációs tesztek

A provokációs teszteknél úgy váltják ki az allergia tüneteit, hogy a beteget érintkezésbe hozzák a gyanúba fogott allergénnel. Ha reakció alakul ki, az annak megerősítése, hogy a vizsgált allergén valóban a beteg panaszainak okozója.

Kiegészítő vizsgálatok

A teljes körű allergiavizsgálathoz további kórismézési eljárások is hozzátartoznak, a legegyszerűbbektől a nagyon bonyolult és szakosított vizsgálatokig. Ezek közé tartozik az orrból, a torokból és a bőrről vett törletek bakteriológiai vizsgálata, a nyelőcső pH-mérése, az ultrahangvizsgálat, a hörgőtükrözés, a nyálkahártya-biopszia, a kilélegzett levegő NO-koncentrációjának mérése vagy a kilélegzett levegő párlatának elemzése.

Az allergia olyan betegség, amelyet nem szabad lebecsülni! Időben megkezdett kezelése megelőzheti sokkal súlyosabb betegség kialakulását, például az asztmát vagy az emésztőrendszer maradandó károsodását. Az allergia bármely formájának gyanúja esetén ne féljen felkeresni a szakembert – az allergológust.