Ágyéki gerinc

Az ágyéki gerincet (lumbális gerinc, lumbar spine) 5 ágyéki csigolya (L, vertebrae lumbales) alkotja. Ezek szélesek, vese alakúak, és a gerinc legnagyobb csigolyái. Az utolsó ágyéki csigolya a keresztcsontra (os sacrum) illeszkedik, és létrehozza a lumbosacralis ízesülést, amelyet porckorong „tölt ki”, így alakul ki a jellegzetes megtörés – a promontorium. Az ágyéki gerinc jelentős mértékben mozgékony, ugyanakkor a leggyakrabban sérülő és túlterhelt szakasz is.

Az ágyéki csigolya részei:

• A csigolyatest (corpus vertebrae), amelyet csontvelő tölt ki, és amely a porckorongra (discus intervertebralis) fekszik fel; az L5 csigolya teste elöl magasabb, mint hátul
• A csigolyaív (arcus vertebrae), amely nem tömeges, és a testtel együtt teret alkot a gerincvelő áthaladásához
• A csigolyanyúlványok (processus vertebrae)
• Az ízületi nyúlványok (processus articulares) – a csigolyaívből erednek, és felszíneket képeznek a csigolyák közötti ízesüléshez (articulationes intervertebrales)
• A harántnyúlványok (processus transversi)
• A tövisnyúlvány (processus spinosus), amely hátrafelé áll ki, négyszögletes alakú és oldalról lapított

A csigolyák teret biztosítanak az érköteg és a gerincvelői idegek áthaladásához.

A szilárdságot, a rugalmasságot és a stabilitást a következők biztosítják

• A porckorongok, amelyek ék alakúak
• A szalagok (ligamentumok) – a rövid szalagok az egyes csigolyák közötti összeköttetést biztosítják, a hosszú szalagok a gerinc több szakaszát kötik össze
• A csigolyák közötti ízületek (articulationes intervertebrales)
• A hátizmok