Diabetes insipidus

A diabetes insipidus (DI) olyan betegség, amely felborítja a szervezet vízháztartását. Az antidiuretikus hormon, vagyis az ún. vazopresszin termelésének vagy hatásának zavarából ered.

A diabetes insipidus teljesen más betegség, mint a diabetes mellitus, azaz a cukorbetegség, és e két kórisme esetleges összetévesztése nagyon súlyos következményekkel járhat a beteg egészségére nézve; megfelelő kezelés nélkül ez a betegség akár halálos is lehet.

A diabetes insipidus kialakulásának oka

Diabetes insipidusban csökken az antidiuretikus hormon termelése vagy hatékonysága, ennek következtében pedig a vesék nem képesek visszatartani a vizet, ami fokozott vizeletképződéshez és -ürítéshez, majd fokozott szomjúságérzethez és folyadékfogyasztáshoz vezet. A DI lényegében ritka rendellenesség, amely körülbelül 25 000 emberből egyet érint.

Mi az antidiuretikus hormon (ADH)?

Az antidiuretikus hormon (ADH), amely vazopresszin néven is ismert, az agyban, közelebbről a hipotalamuszban képződik, ahonnan az agyszöveten át az agyalapi mirigy (hipofízis) hátsó lebenyébe jut. Itt raktározódik, majd innen ürül a vérbe.

Az ADH nagyon fontos a szervezet folyadékának megőrzésében, mégpedig úgy, hogy csökkenti a vizelettel kiürülő víz mennyiségét. Kedvezően hat ugyanis a vesékben, ahol a vér szűrése során a vizelet keletkezik. A kiszűrt folyadékot (a vizeletet) azután mikroszkopikus vesecsatornácskák vezetik a húgyvezetékbe, onnan pedig a húgyhólyagba. Az ADH e mikroszkopikus csatornácskák falára hat, ahol megnyitja a vízmolekulák szállítására szolgáló nyílásokat, ami lehetővé teszi, hogy a víz a leszűrt folyadékból a csatornafalon át visszajusson a vérbe. Ezzel biztosított a vizelet megfelelő töménysége, szervezetünk pedig védve van a nagy vízveszteségtől.

A betegség tünetei

A DI tünetei az ADH működésével, elsősorban a vesére gyakorolt hatásával függnek össze. A vizelés révén az ember nagy mennyiségű vizet veszít, a centrális formában ez akár napi tíz liternél is több lehet! Ennek következménye természetesen a nagyon súlyos kiszáradás, és akár az érintett halálához is vezethet. Kevésbé súlyos a perifériás forma, jóllehet ebben az esetben is naponta mintegy 4 liter víz vész el. A folyadékveszteséghez főként szomjúság, fáradtság, szédülés és tudatzavarok társulnak.

Diagnosztika

A DI helyes felismeréséhez mindenekelőtt a vércukorszintet kell megvizsgálni, amely diabetes insipidusban – a diabetes mellitusszal (cukorbetegséggel) ellentétben – teljesen normális. További vizsgálat a vizeletvizsgálat, amellyel megállapítható, hogy a vizelet nagyon híg-e, ami azt jelentené, hogy az illető DI-ben szenved.

Kezelés

A diabetes insipidus kezelésére a dezmopresszin nevű gyógyszert alkalmazzák, amely összetételében az ADH-ra hasonlít, és ugyanazzal a mechanizmussal hat a vesére. A szervezetben azonban tovább megmarad, mert jobban ellenáll az antidiuretikus hormon lebontásáért felelős enzimeknek.

Ha a dezmopresszines kezeléssel kapcsolatban bármilyen probléma merül fel, forduljon endokrinológusához, aki készséggel tanácsot ad mindenben, és szükség esetén más kezelési lehetőséget is javasol.