Mandulagyulladás – tonzillitisz

A tonzillitisz a torokmandulák – tonzillák – heveny gyulladásának elnevezése, amely a garatszoros területén lévő összes nyirokszövetet vagy annak csak egyes részeit érintheti. Legismertebb neve az angina, szakmai körökben pedig a Waldeyer-féle nyirokgyűrű betegségeként is ismert.

Létezik idült tonzillitisz is, amely a felnőttkor egyik leggyakoribb betegsége. Ebben az esetben a tonzillák állományát érintő idült gócos gyulladásról van szó. Felnőtteknél elsősorban a szájpadi mandulák érintettek, gyermekeknél pedig az orrgarati mandula is.

Eredet

A tonzillitiszeknél kialakulásuk eredete szerint három típust különböztetünk meg:  

1. Bakteriális – leggyakrabban streptococcusokkal (Streptococcus pyogenes) összefüggésben fordul elő
2. Vírusos – ritkábban jelenik meg; az ilyen eredetű torokgyulladást olyan vírusok váltják ki, mint a szokásos influenzavírus vagy a herpes simplex.
3. Gombás – csak ritkán alakul ki; ezt a típust mikózisok, azaz gombás fertőzések vagy penészgombák okozzák.

Előfordulás

A heveny tonzillitiszek egész évben előfordulnak. E fertőzések forrása a hevenyen beteg ember vagy a baktériumhordozó. A streptococcus okozta torokgyulladásnál gyakori a járványos előfordulás a tél végén vagy a tavasz elején. A streptococcus okozta torokgyulladás leggyakrabban cseppfertőzéssel terjed, lappangási ideje átlagosan 2–4 nap. A gyermekek gyakran tünetmentes szüleiktől fertőződnek meg, mert felnőttkorban a baktériumhordozás közvetlenül a mandulákban szokásos.

A mandulagyulladás tünetei

A betegség kezdetének leggyakoribb tünetei:

• 38 °C feletti láz
• hidegrázás
• hasi fájdalom gyermekeknél
• torok- és fejfájás
• szájszag
• fáradtság
• köhögési inger
• a nyaki nyirokcsomók duzzanata

Diagnosztika

Az első szakaszban a diagnosztika feladata a vírusos és a bakteriális fertőzés elkülönítése. A vírusfertőzésre jellemző a nátha vagy a kötőhártya-gyulladás megjelenése, bakteriális fertőzésnél pedig emelkedik a vörösvértest-süllyedés és a fehérvérsejtszám, valamint magas a C-reaktív fehérje (CRP) szintje.

Az utóbbi években a rendelőkben gyorsteszteket alkalmaznak, amelyeknek köszönhetően a béta-hemolizáló streptococcus okozta fertőzés már 10–60 percen belül igazolható, míg a kenetből végzett mikrobiológiai vizsgálat eredménye csak néhány nap múlva ismert.

Szövődmények

A torokgyulladások szövődményei a heveny gyulladás alatt vagy a lezajlott fertőzés után nagyon rövid idővel jelentkezhetnek. A fertőzés terjedhet nyirokúton, a véráram útján, a mandulából a környezetébe, vagy a garatból a környező képletekbe való átterjedéssel – orrgarat, középfül, alsó légutak. Nagyon veszélyesek a mély nyaki fertőzések, amelyek az antibiotikumos kezelés ellenére is veszélyeztethetik a beteg életét.

Kezelés

A torokgyulladás sikeres kezelése a nyugalmi kezelésen és a baktérium fajtájának megfelelő, optimális antibiotikumos kezelésen alapul. Ez a lehetőség azonban időben korlátozott, ezért elsőként választandó antibiotikumként az alapvető antibiotikumtípusokat állítják be, amelyek közé a penicillinek tartoznak; a rájuk való allergia esetén makrolidokat alkalmaznak. Emellett szükséges a megfelelő folyadékbevitel betartása, Priessnitz-borogatás helyezhető a nyakra, és kamilla- vagy zsályateát lehet kortyolgatni.

Kiegészítő kezelésként helyileg alkalmazott szopogató tabletta vagy spray használható, amely elősegíti a gyorsabb gyógyulást, csökkenti a torokfájást, ráadásul javítja a garat és a szájüreg higiéniai állapotát is.