Epegörcs

Az epegörcs, azaz az epekólika akkor alakul ki, amikor az epehólyagban vagy az epeutakban lévő epekövek jelenléte tünetet kezd okozni.

Epekövek. Szinte mindenki hallott már róluk, többségünk azt is sejti, hol és hogyan keletkeznek. Mégis folyton előfordul, hogy aki „rendelkezik velük", sokáig nem tud róluk, és amikor jön a fájdalmas roham, nem képes felismerni, mi történik vele. Nézzük meg tehát közelebbről ezeket a köveket.

Az epekövek, vagy más néven epehólyagkövek, kavicsszerű képződmények, amelyek úgy keletkeznek, hogy a folyékony epében megszilárdulnak és összecsomósodnak annak szilárd összetevői, mindenekelőtt a koleszterin, az epesavak sói és a bilirubin.

Az epekövek jelenléte olyan betegség, amelyet összefoglalóan kolelitiázisnak neveznek.

Az epekövek két alapvető típusát különböztetjük meg: koleszterinköveket (ezek az összes kő körülbelül 80%-át alkotják, és sárgászöld színűek) és pigmentköveket (ezek kisebbek, és barnától a feketéig terjedő színűek).

Az epekövek lehetnek egészen aprók („homok"), vagy viszonylag nagyok, akár golflabda méretűek is. Néha magányosan fordulnak elő, máskor több tucat vagy több száz apró kőről van szó, megint máskor pedig kombinációban jelennek meg – egy vagy néhány nagy kő rengeteg apró képződmény kíséretében.

Mivel a kolelitiázis valóban gyakori és fájdalmas betegség, a lehetséges és a tényleges betegnek mindenekelőtt azt kell tudnia,

1. hogyan nyilvánul meg az epekő-betegség;
2. hogyan kezelhető a betegség; és
3. hogyan előzhető meg.

Az epekövek tünetei és megnyilvánulásai

A betegség tünetei meglehetősen sokfélék: gyakran előfordul, hogy a betegnek évek óta vannak kövei, de egyáltalán nem tud róluk. A betegség tehát tünetmentesen zajlik.

Más betegeknél hosszabb ideig meglehetősen enyhe, nem jellegzetes panaszok jelentkezhetnek, mint a hányinger, a puffadás, a böfögés és a hányás túl zsíros étel elfogyasztása után.

A betegség talán legismertebb tünete azonban a heves, fájdalmas és veszélyes epekólika. Azt okozza, hogy a kiszabadult epekő kifelé vándorol az epehólyagból, majd az epeutakon halad.

A kólikában szenvedő beteg erős fájdalmat él át a has jobb oldalán, a bordák alatt vagy a felhasban. A fájdalom gyakran a hátba, a lapocka alá, sőt akár a vállig is átterjed.

Az említett kegyetlen fájdalom mellett a beteget gyakran láz és hányás, szapora légzés és pulzus, valamint csökkent vérnyomás is gyötri.

Néha egyúttal sárgaság is megjelenik.

Veszélyesek-e az epekövek?

Bár az epekő-betegség gyakori betegség, olyan állapotról van szó, amelyet nem szabad alábecsülni. A vándorló epekövek ugyanis útjuk során károsítják az epeutakat. A nagyon veszélyes állapotok közé tartozik az a helyzet, amikor a kövek beékelődnek az epehólyag kivezető járatába: a termelődő epe ekkor nem tud természetes úton elfolyni, pang az epehólyagban és a májban is, és azok gyulladását okozza. Az állapot elhanyagolása esetén akár az epehólyag falának átszakadása is bekövetkezhet.

Súlyos szövődmény alakul ki akkor is, amikor a kiszabadult epekő ott ékelődik be, ahol az epevezeték kimenete egyesül a hasnyálmirigy vezetékével, és együtt torkollnak a vékonybélbe. Ilyenkor ugyanis még több szervet károsít az emésztőnedvek pangása.

Hogyan kezelhetők az epekövek?

Többféle kezelés létezik; azok szerint alkalmazzák őket, hogy mennyire súlyos a beteg állapota.

Enyhébb állapotokban nem sebészi, úgynevezett konzervatív kezelés ajánlott, amikor csak a kólika tüneteit csillapítják. A beteg nyugalmi kezelést kap, meleg borogatást alkalmaznak, valamint megfelelő görcsoldót (amely oldja az epeutak görcsösen összehúzódott szakaszait) és fájdalomcsillapítót adnak. A kólika tüneteinek megszűnése után a betegnek megfelelő diétát javasolnak.

A súlyosabb jellegű, illetve az ismétlődő kólikás rohamokkal járó állapotok többségét sebészi úton kezelik, túlnyomórészt laparoszkópos módszerrel, amikor leggyakrabban eltávolítják az epehólyagot.

A „klasszikus" műtétre, amelynél a hasüreget körülbelül 15 centiméter hosszú metszéssel nyitják meg, csak akkor kerül sor, ha az orvos súlyosabb gyulladást vagy fertőzést állapít meg.

Az utóbbi időben más kezelési módszerek is népszerűvé válnak. Ilyen az úgynevezett disszolúció, azaz a kialakult epekövek feloldása epesavak segítségével, valamint a lökéshullámmal történő szétzúzás.

Ezek a módszerek azonban meglehetősen újak, és egyelőre csak a betegek bizonyos körénél alkalmazhatók.

Hogyan előzhető meg az epekövek kialakulása?

Igen, lehetséges. Mire kell tehát figyelnie? Több olyan dolog van, amelyet Ön maga befolyásolhat:

1. Testtömeg.
   Klinikailag igazolták, hogy már az enyhe túlsúly is azt eredményezi, hogy az epében kevesebb epesó található, ami a koleszterinszint emelkedését, és így az epehólyag lassúbb kiürülését okozza. Az epehólyag lassú kiürülése ezután közvetlenül a kövek kialakulásának okává válik.
2. Magas zsír- és koleszterintartalmú, alacsony rosttartalmú étrend.
   Az ilyen étrend ismét emeli a koleszterinszintet, ez pedig a kövek kialakulásához vezet.
3. Gyors fogyás.
   A nagyon gyors fogyás során is nagyobb mennyiségű koleszterin választódik ki az epébe, és ekkor kövek keletkeznek.
4. A vér koleszterinszintjét csökkentő gyógyszerek.
   Ezek a gyógyszerek ugyan védik az ereket, mert csökkentik a vér koleszterinszintjét, ám e kedvező hatás mellett van egy másik hatás is: ezek a gyógyszerek növelik az epébe kiválasztott koleszterin mennyiségét. A következmény kézenfekvő: az epehólyag lassabban ürül, és epekövek keletkeznek.
5. Diabetes mellitus.
   A cukorbetegeknél gyakran fordul elő a zsírsavak magas szintje, amely növelheti az epekövek kialakulásának kockázatát. Ha cukorbetegségben szenved, valóban felelősen be kellene tartania az ajánlott diétát.

Ezek az úgynevezett kockázati tényezők, amelyeket Ön maga jelentős mértékben befolyásolhat.

Emellett számos más tényező is hozzájárul az epekövek kialakulásához, ezeket azonban már nem tudja befolyásolni.

Az ilyen típusú, igazolt tényezők közé tartozik például az életkor, a nem (a kövek gyakoribbak a nőknél), a családi kórelőzmény, a származás (az epekövek messze a leggyakoribbak az indiánok, valamint az amerikai mexikóiak és más spanyol ajkúak körében), a cisztás fibrózis, a májzsugor, a vékonybél egy részének eltávolítása utáni állapot és egyes hormonok (különösen az ösztrogének) szedése.

Ha a felsorolt kockázati tényezők valamelyike érinti Önt, Önön múlik, hogy időben megteszi-e a megfelelő megelőző intézkedéseket. Így megkímélheti magát az epekólika meglehetősen kegyetlen élményétől, és esetleg elkerülheti azt a műtétet is, amely egyébként várna Önre.