Könyök

A könyökízület (cubitus, articulatio cubiti) a felső végtag azon területe, amelyet három csont alkot: a felkarcsont, a singcsont és az orsócsont. E csontok között három ízületi kapcsolat található: a csigaízület (humerus és ulna), a gömbízület (humerus és radius) és a kerékízület (radius és ul­na).

Az ízület felépítése 

A felkarcsont csigájának (trochlea humeri) alakja két különböző csonka kúpra emlékeztet, amelyeknek közös a tengelyük, és egymás felé fordulnak. A kisebbik kúp alkotja a csiga külső részét, amelynek felszíne csavarvonalra hasonlít, közepén barázdával. A csigát és a fejecset körülbelül egy milliméter vastag üvegporc borítja.

Ami a könyökízület szilárdságát illeti, a felkarcsont teljes distalis condylusa egyenlő oldalú háromszögre emlékeztet, amelynek két oldalát a felkarcsont külső és belső szélének pillérei alkotják, alapját pedig az ízületi felszínek domborulatai formálják. Ennek a háromszögnek a felszíne vékony falú, és finom csontlemez alkotja, amely elválasztja a felkarcsont hátsó és elülső felszínén lévő sekély árkokat, amelyekbe az orsócsont feje és a singcsont horgas nyúlványa illeszkedik. A csont hátsó felszínén mély árok található az olecranon ulnae számára.

Valamennyi ízesülésnek közös a könyökízületi tok, amely főként az elülső felszínen meglehetősen gyenge. Itt hajlításkor hosszanti redőkbe szedődik, a hátsó felszínen pedig (a fossa olecrani felett) a háromfejű karizom tapadási ina védi. A felkarcsonton a tok szegélyezi az összes fent leírt árkot, amelyek az ízület belsejében helyezkednek el. Az orsócsont nyakára a tok a fejecs felső felszínétől 1,5 cm távolságig terjed. Az ízület synovialis bélése az ízület belsejében változatos redőket képez, a synovialis hártya pedig apró zsírpárnákat és lebenykéket is borít, amelyek az ízesülő csontok közötti egyenetlenségeket töltik ki, részben pedig a felkarcsont valamennyi árkát.

Az ízületi tokot két oldalszalag erősíti:

• négyszögletes szalag (lig. quadratum)
• gyűrűs szalag (lig. anulare radii)

A könyökízület vizsgálatakor és az azt követő rehabilitáció során az említett szalagok részletesebb ismerete szükséges.

• A vaskos szalag (Lig. collaterale ulnare) a felkarcsont belső epicondylusán ered, elülső része pedig a proc. coronoideus-ig húzódik. A szalag hátsó része az olecranon ulnae széléhez ér. A két köteget tapadásuknál ferde lefutású, nem állandó és viszonylag gyenge rost köti össze, amelyet Cooper-szalagnak neveznek.
• A Lig. quadratum a singcsonton lévő bevágástól az orsócsont nyakáig húzódik, és a tok alsó szélét erősíti. Ez a szalag rögzíti a radioulnaris ízesü­lést.
• A Lig. anulare radii körülöleli az orsócsont fejecsének oldalsó ízületi felszínét, és a singcsonthoz tapad. Elhelyezkedésének köszönhetően lehetővé teszi a fejecs forgását a singcsont bevágásában.
• A Lig. collaterale radiale a külső epicondylusról indul, és legyezőszerűen sugárzik az ízületi tokba. Nagyobb rögzítő szerepe nincs.

Ezeknek a szalagoknak a túlterhelése okozhatja a könyök közismert és gyakran előforduló betegségét, az úgynevezett teniszkönyököt.

Mozgások a könyökízületben 

A könyökízületben a mozgások a felkarcsont fejecsén és csigáján áthaladó haránttengely körül, valamint azon tengely körül zajlanak, amely a singcsont fejét az orsócsont fejének középpontjával köti össze:

• befelé és kifelé forgatás – supinatio és pronatio (mintegy 150 fokos terjedelemben)
• nyújtás és hajlítás – extensio és flexio (hozzávetőleg 125–145 fokos terjedelemben)