Streptococcus

A Gram-pozitív baktériumok, a kokkuszok közé tartozik, amelyek láncszerű képleteket alkotnak, és erről kapta a nevét is (sztreptosz – hajlékony, láncként csavarodó).

Alfa-hemolizáló, béta-hemolizáló és gamma-hemolizáló streptococcusokra oszthatjuk őket. Ez a felosztás e baktériumok véres agaron történő tenyésztéskori növekedéséből ered.

Alfa-hemolizáló streptococcusok

Ide tartoznak a pneumococcusok és a viridáló (orális) streptococcusok

Streptococcus pneumoniae – pneumococcus

Az egészséges felnőttek mintegy 10%-ának és a gyermekek 60%-ának orrgaratában szokásosan jelen van.

A pneumococcus átvitele cseppfertőzéssel, azaz tüsszentéssel és köhögéssel történik. A fertőződéstől a fertőzés tüneteinek megjelenéséig tartó lappangási idő körülbelül 1–3 nap.

Streptococcus/pneumococcus okozta betegségek:

A pneumococcus a légutakon át hatol a szervezetbe, megtelepedik ott, majd átjut a vérbe, amely a test további részeibe szállítja. Okozhat tehát billentyű- és ízületi gyulladást, valamint súlyos agyhártyagyulladást is. Az orrgaratból az orrmelléküregekbe és a középfülbe is behatol, és onnan közvetlenül az agyhártyákra is eljuthat.

• tüdőgyulladás – a pneumococcusnak tulajdonított tüdőgyulladás gyakran vírusfertőzésre épül rá, amikor az ember legyengült. A tünetek közé tartozik a magas láz, valamint a nyák és genny felköhögésével járó köhögés. Gyakori a mellkasi fájdalom jelenléte, amely belégzéskor fokozódik.
• torokgyulladás – ha a pneumococcusok a mandulákat támadják meg, az eredmény torokgyulladás. A pneumococcus azonban nem tartozik a torokgyulladás gyakori kórokozói közé. Ezekre a torokgyulladásokra jellemző a magas láz, a nyeléskor fokozódó torokfájás, a mandulákon lévő fehéres lepedék, valamint az általános elesettség.
• középfülgyulladás – a pneumococcus gyakran áll e fertőzés hátterében. Fülfájással, lázzal, hallászavarral és általános gyengeséggel jelentkezik
• orrmelléküreg-gyulladás – a szinuszitiszt a genny felhalmozódása jellemzi az üregekben, ami az üregek területén jelentkező fájdalommal – arc, homlok, orrgyök – és lázzal jár együtt. Gyakori, hogy ebben az esetben az antibiotikumos kezelés nem elegendő, és el kell végezni az üregek punkcióját, hogy a felgyülemlő genny elfolyhasson. 
• agyhártyagyulladás – a pneumococcus-fertőzés legsúlyosabb formája. Leggyakrabban kisgyermekeknél jelenik meg. Többnyire középfülgyulladásra vagy orrmelléküreg-gyulladásra épül rá, ahonnan a baktérium átterjed az agyhártyákra. A betegség magas lázzal, tudatzavarral kísért elesettséggel, makacs fejfájással és meningeális jelekkel jelentkezik, azaz azzal, hogy a beteg nem tudja az állát a szegycsonthoz húzni, míg a fej oldalra mozgatása nem okoz nehézséget. Ennek az agyhártyagyulladásnak akár 20%-os lehet a halálozása, illetve egész életre szóló következményekkel, például süketséggel járhat.

Diagnosztika – szokásos vérvizsgálatot végeznek, de fontos a lumbálpunkció és az agy-gerincvelői folyadék levétele.

A betegség kórházi felvételt és intenzív ellátást igényel, amikor nagy adagú antibiotikumot adnak a vénába.  

Megelőzés – a pneumococcus elleni védekezésre 23 tokantigénből álló védőoltás létezik.

Viridáló (orális) streptococcusok 

A szájüreg természetes mikroflórájának részét képezik; közéjük tartozik az S. sanguinis, az S. salivarius, az S. mutans és az S. milleri.

Fertőzést akkor okoznak, amikor ezt más fertőzés előzi meg. A szájból ezután továbbterjedhetnek a szervezetben, és bakterémiát, agyhártyagyulladást, tüdőgyulladást, szívbelhártya-gyulladást vagy tályogokat okozhatnak. Az S. mutans elősegíti a fogszuvasodás kialakulását.

Béta-hemolizáló streptococcusok

Streptococcus pyogenes – A csoport

A pyogen streptococcus számos virulenciatényezővel tűnik ki – a legismertebb a streptolizin O –, amely a sejtek szétroncsolásáért felelős, ezzel elpusztítja őket, mérgező a szívre, és ellene ASLO néven ismert ellenanyagok képződnek, amelyeket e streptococcusfajta diagnosztikájában használnak.

A fertőzés cseppfertőzéssel, étellel és érintkezéssel egyaránt terjed.

Főként a felső légutak betegségeit okozza

• Jellegzetes a streptococcus okozta torokgyulladás – tonzillitisz; a fertőzést mandulagyulladás kíséri, a mandulákon dugókkal, torokfájással, náthával, az állkapocs alatti nyirokcsomók duzzanatával; köhögés az általános tünetekkel – fáradtság stb. – ellentétben nem szokott jelen lenni.
• A streptococcusok okozta skarlát az S. pyogenesszel való első találkozáskor alakul ki. Apró foltos kiütéssel jár. A kiütés a baktérium által kibocsátott toxin következménye. Ez ugyanis a nyálkahártyák és a bőr hajszálereinek falához kötődik. A lábadozás időszakában ezt követően a bőr hámolhat. 
• Középfülgyulladás

Bőrbetegségek kórokozója

Az impetigóról van szó – ez erősen fertőző, streptococcusoknak tulajdonított bőrfertőzés. Két formában jelentkezik: bullózus és nem bullózus formában.

A bullózus impetigóra nagy hólyagok megjelenése jellemző, amelyek tiszta, nem zavaros folyadékkal teltek. A hólyagok gyorsan felfakadnak.

A nem bullózus impetigóra apró hólyagok megjelenése jellemző, amelyek felfakadnak, és var képződik rajtuk. Gyorsan terjed, és haladéktalanul meg kell kezdeni az antibiotikumos kezelést. A kiterjedéstől függően vagy helyi, vagy szisztémás kezelést alkalmaznak.

Az orbánc (erysipelas) a bőr streptococcus okozta gyulladásának egyik fajtája, amelyben a vörös foltok uralkodnak, és flegmóne jellegű, azaz körülhatárolatlan gyulladás általános tünetekkel.

A mélyebb szövetek betegségeit is okozza

Cellulitisz – a bőr alatti kötőszövet streptococcus okozta gyulladása. Az érintett terület tapintásra forró, kipirosodott, duzzadt. Általános tünetek is vannak lázzal, elesettséggel. Akár nekrotizáló fasciitis is kialakulhat, amely az izompólyák életveszélyes fertőzése. Itt már sebészi beavatkozásra van szükség.

Nemcsak a fertőzés közvetlen következményei vannak jelen, hanem úgynevezett steril következmények is felléphetnek, amelyek csak akkor alakulnak ki, amikor a szervezet már streptococcusmentes. Az immunrendszer reakciójáról van szó, amely ellenanyagokat termelt a streptococcus és toxinjai ellen. Ezek összekapcsolódtak a kórokozó antigénjeivel, de a saját szövetek antigénjeivel is. Antigén-ellenanyag komplexek képződnek, amelyek lerakódnak a szövetekbe. Ezek ettől károsodnak. Ennek az állapotnak a megnyilvánulásai:

Reumás láz – streptococcus-fertőzés utáni, amely az ízületek és a szív érintettségével jár, gyakran billentyűhibák alakulnak ki, de az agy károsodásával és mozgászavarral is, ez az úgynevezett Szent Vitus-tánc. Ezek a tünetek körülbelül 1–3 héttel a fertőzés lezajlása után jelentkeznek.

Glomerulonefritisz – itt is immunkomplexek okozta károsodásról van szó, amelyek a veseszövetbe – a glomerulusok alaphártyájába – rakódnak le, és aktiválják az immunrendszert, amely szétroncsolja a hártyát. E folyamat tünetei közé tartozik a deréktáji fájdalom, valamint a fehérje és a vér a vizeletben. Vérnyomászavarok is előfordulhatnak.

A streptococcus-fertőzések kezelése

A streptococcusok elleni védekezésre antibiotikumokat írnak fel a streptococcus érzékenysége szerint, amelyet a levett kenet tenyésztésével állapítanak meg. Leggyakrabban penicillinek, cefalosporinok vagy makrolidok ezek.

Streptococcus agalactiae – B csoport

Gyakran telepszik meg az emésztőrendszer, a hüvely, a mandulák és a bőr nyálkahártyáján. Mivel a hüvelyben is előfordul, kockázatot jelent az újszülött megfertőződésére – agyhártyagyulladás, szepszis, tüdőgyulladás – a szülőcsatornán való áthaladáskor, ezért a nőt a szülés előtt kezelni kell, ha streptococcusszal fertőzött. Húgyúti fertőzéseket is okoz.

A kezelés antibiotikumos: penicillinek, makrolidok