Enyhe agyi diszfunkció

Az enyhe agyi diszfunkció (angol rövidítéssel MBD) a gyermek mentális fejlődésében jelentkező számos enyhe eltérés összefoglaló elnevezése, amelyeket a központi idegrendszer működésének gyengesége okoz.

Nem súlyos neurológiai zavarokról van szó, közös alapjuk azonban apró károsodás, amelyeket a következőkre osztunk:

• morfológiai – csökkent agyszövet-térfogat (mind a fehér-, mind a szürkeállományé) a homloklebenyi területeken,
• neuroanatómiai – eltérések az idegsejtek közötti kapcsolatok normális szerkezetétől,
• neurofiziológiai – a figyelem és az éberség elégtelen szintje, viselkedészavarok, az emlékezettel, az összpontosítással és a tanulással kapcsolatos problémák, mozgászavarok, tartós nyugtalanság, a beszéd fejlődési rendellenességei stb.

Beszédhibával küzdő gyermekek az első szavakat csak másfél éves koruk után kezdik kimondani, ami valamivel később van, mint kortársaiknál. E zavar szembetűnő tünetei az artikulációs zavarok, a dadogás, valamint a szavak keresése, mielőtt a beszéd folyamatossá válna. Ezek a megnyilvánulások valószínűleg a beszédközpont alacsony elektromos aktivitása miatt alakulnak ki.

Az enyhe agyi diszfunkció kockázati tényezői

Az egyik első kockázati tényező minden bizonnyal az örökletes hajlam, amelyet a gyermekek a szülőktől vagy közeli hozzátartozóktól örökölhetnek. Az öröklődés 50–70%-ban játszik szerepet az enyhe agyi diszfunkció kialakulásában. Az érintett személyek emellett sokkal fogékonyabbak a különféle allergiákra és fertőzésekre, amit egy kromoszómán elhelyezkedő gén okoz, amelynek feladata az immunrendszer szabályozása.

További kockázatot jelenthetnek a várandós édesanyát érő hatások a terhesség alatt, mint a vírusfertőzések, a lelki stressz, a sérülések, a veszélyeztetett terhesség, a dohányzás és az alkoholfogyasztás.

Az enyhe agyi diszfunkció kialakulásához vezethetnek a szülés során fellépő szövődmények is, például a hipoxia (a gyermek agyának átmeneti oxigénhiánya), a bilirubinémia (újszülöttkori sárgaság) vagy a szülőfogó használata. E szövődmények esetén 20–30% a kialakulás kockázata.

Kockázatot jelenthetnek a gyermeket a születés után érő tényezők is. Ide sorolhatjuk az élet első éveiben jelentkező magas lázat, az agyhártyagyulladást, az agyvelőgyulladást vagy a fejsérüléseket.

A kialakulás okai

Az enyhe agyi diszfunkció – mint már tudjuk – a központi idegrendszer apró károsodása nyomán alakul ki a fejlődés korai szakaszaiban.

Veleszületett szindrómáról van tehát szó, amely az öröklődés hatására, a méhen belüli, a szülés körüli és a születés utáni időszakban ható kedvezőtlen tényezők következtében, illetve mindkét tényezőcsoport együttes hatására alakul ki.

Az enyhe agyi diszfunkció tünetei és megnyilvánulásai

Az érintett gyermek figyelmetlen, nyugtalan és rakoncátlan szokott lenni. Hosszabb ideig nem képes alaposan összpontosítani sem a játékra, sem a tanulásra, és mindenáron a figyelem középpontjában akar állni. Ezek a gyermekek nagyon impulzívak, és némelyikük a társas viselkedés alapvető szabályait sem képes betartani. Emiatt komoly nehézségeik támadnak a családban, az iskolában és a kortársaikkal. E konfliktusok miatt csalódás éri őket, a gyermekek magukba fordulnak, vagy éppen ellenkezőleg, negatív viselkedéssel próbálják magukra vonni a figyelmet.

Leggyakrabban a következő tüneteket figyelték meg:

• figyelemzavarok (93%),
• hiperaktivitás (80%),
• érzelmi labilitás (70%),
• az észlelés és a fogalomalkotás károsodása (67%),
• fokozott impulzivitás (66%),
• fokozott testi (29%) és szellemi (66%) fáradékonyság,
• beszédzavarok (30–53%),
• tanulási zavarok (diszgráfia, diszlexia – 26–40%).

Kezelés

Az enyhe agyi diszfunkció esetében inkább korrekcióról, mint kezelésről van szó, mert az alkalmazott módszerek a kezelés, a rehabilitáció, a gyakorlás és a tanulás jellegét öltik. Az ilyen korrekció a legyengült agyi működést teljesen helyre is állíthatja.

A kezelés során elsősorban gyógyszeres terápiát, EEG-biofeedbacket, valamint különféle korrekciós és tanácsadói eljárásokat alkalmaznak, mint a tanácsadó pszichológia, a logopédia vagy a gyógypedagógia.

A gyógyszeres terápiával az orvosok a megfelelő agyi aktivitás visszaállítására törekszenek. A betegek úgynevezett nootropikumokat kapnak, amelyek táplálják az agyszövetet, nagyobb véráramlást biztosítanak az agyi ereken keresztül, és ezzel több oxigént és glükózt juttatnak az idegsejtekbe. Emellett B-vitaminokat, ásványi anyagokat, lecitint és ginzenget is adnak.

Az érintettek nagyjából egyharmadánál az életkor előrehaladtával valódi javulás következik be: az idegrendszer beérik, csak valamivel később. Egy további harmadnál kompenzáció történik, vagyis a korrekciós módszereknek köszönhetően a tünetek teljesen megszűnnek. Az utolsó harmadnál az agy sajnos nem érik be, és a tüneteket sem sikerül teljesen kompenzálni.