A csípőízület törése

A csípőízület, illetve a combnyak törései a traumatológia és az ortopédia leggyakoribb diagnózisai közé tartoznak. Gyakorlatilag naponta kórismézik őket. Becslések szerint világszerte évente több millió embert érint ez a sérülés.

A törés mindig nagy megterhelést jelent a beteg számára, mivel számos szövődmény kockázatával jár. Ezek következménye a magas halálozás, amely például az agyi érkatasztrófák halálozásával összemérhető. A csípőízület törései ezért nemcsak orvosi, hanem társadalmi és gazdasági problémát is jelentenek.

A törések típusai

A csípőízület töréseit a betegek köznyelven csípőtörésnek vagy combnyaktörésnek nevezik.

Anatómiai elhelyezkedés szerint a töréseket a következőkre osztjuk:

• A combcsontfej törései: ritka töréstípusról van szó, amely autóbalesetek során keletkezik, és a csípőízület ficamát kíséri. Leggyakrabban akkor jön létre, amikor az erőhatás a combcsont hossztengelye mentén tevődik át a csípőre, például autóbalesetnél a műszerfalnak ütődés során. Diagnosztizálásuk egyszerű felvételen nem mindig könnyű, a combcsontfej törését gyakran csak CT-vizsgálattal fedezik fel. A combnyaktörések az ilyen típusú csonttörések körülbelül felét teszik ki.
• A combnyaktörések két betegcsoportra jellemzőek. Az első, kisebb csoportot többnyire fiatal férfiak alkotják sportsérülés, közlekedési baleset vagy magasból esés után. A második, nagyobb csoportot rendszerint 80 év körüli idősebb nők alkotják, akiknek az előzményében otthoni vagy szabadban történt szokványos elesés, azaz minimális erőbehatás szerepel. Az általános állapot és a csontszövet minőségének különbsége miatt e csoportok kezelési megközelítése is jelentősen eltér. A 60–65 éves nők évente egyszer esnek el, 80–84 éves korban azonban már minden harmadik nő és minden harmadik férfi. A menopauza utáni nőknél a törések kockázata lényegesen magasabb.

Mi okozza a csípőtörést?

A csípőtörés valószínűségét növeli az életkor, a betegségek és a női nem. Az 50. életév elérése után ennek a sérülésnek a valószínűsége gyorsan nő, és öt-hat évente megkétszereződik.

A csontok az életkor előrehaladtával gyengülni kezdenek, főként a nőknél. Becslések szerint a csípő törékenységét és könnyű törését okozó csontritkulás világszerte több mint 200 millió nőt érint. Csontritkulás esetén jelentősen nő a csont eltörésének kockázata elesés során. Az esések a csípőtörések akár 90%-áért felelősek.

A törött csípő kezelése

Csípőtörés esetén szinte mindig halaszthatatlan műtétre van szükség. A beavatkozás típusa azonban attól függ, milyen törésről van szó. Ha a törés a combnyakon következett be, néha lehetséges a letört darabokat visszahelyezni és belső rögzítéssel egyesíteni. A combnyakon keresztülhaladó törés azonban megszakíthatja a combcsontfej vérellátását, ami akár elhaláshoz is vezethet. Emiatt egyes orvosok inkább a teljes csípőprotézist választják.

Ha a törés a combcsont felső részének külső területén keresztül következett be, amely jó vérellátású, a belső rögzítéssel végzett kezelés többnyire sikeres.

Belső rögzítés

Azoknál a csípőtörött betegeknél, akiknek erősek a csontjaik, és a combcsont vérellátása normális, lehetséges a belső rögzítésnek nevezett helyreállítás. E beavatkozás során a csont eltört végeit egymáshoz igazítják, és kis fémeszközökkel rögzítik a helyükön. A combcsont letört darabkáinak összeillesztése lehetővé teszi a törés gyorsabb gyógyulását. Azoknál a betegeknél, akiknek a csontjait a csontritkulás legyengítette, az orvosok gyakran a teljes csípőprotézissel végzett kezelést választják.