Szédülés és fejkóválygás

Ezek a tünetek számos betegséget kísérhetnek, de lehetnek úgynevezett fiziológiásak is. A kóros szédüléseket perifériás vesztibuláris, nem vesztibuláris és centrális eredetűekre oszthatjuk. A szédülés fejkóválygás, rosszullét, bizonytalanságérzés és tántorgás formájában jelentkezik, kísérheti hányás, elsápadás vagy verejtékezés.

Fiziológiás szédülések

A fiziológiás szédülések csoportjába a kinetózisokat (utazási betegséget) és a magassági szédülést soroljuk. Ezek a szédülések az egyes érzékszervi bemenetekből érkező, egymásnak ellentmondó információk következtében alakulnak ki. Kinetózis esetén a belső fülből – az egyensúlyszervből – és a látásból származó információ tér el egymástól. Ezzel járművön való utazás közben találkozunk. A kinetózist gyakran rosszullét és hányás kíséri. Hasonló ütközés áll fenn a beérkező információk között a magassági szédülésnél is.

A nem vesztibuláris – nem a belső fül zavaraiból eredő – szédülések okai

• Szív- és érrendszeri okok – a vérnyomás ingadozása – hipotenzió/hipertenzió, szívritmuszavarok, szívbillentyű-hibák, szívelégtelenség, iszkémiás szívbetegség.
• Anyagcsere-okok – cukorbetegség /hipoglikémia/, a lipidanyagcsere zavarai, köszvény.
• A vérképzés zavarai ‒ a szövetek csökkent vérellátása és oxigénellátása.
• A belső környezet zavarai – kiszáradás, az ásványianyag-koncentrációk változásai, a sav-bázis egyensúly eltolódása /acidózis, alkalózis/.
• A belső elválasztású mirigyek működési zavarai – a pajzsmirigy vagy a mellékvesék fokozott vagy csökkent működése, agyalapimirigy-adenomák.
• Szervi zavarok – a máj, a vesék és a tüdő betegségei – anyagcseretermékek, toxinok felhalmozódása.
• Fertőző betegségek ‒ láz, gyengeség, fáradtság, kimerültség.
• Látászavarok ‒ nem megfelelő látáskorrekció – elégtelen vagy szükségtelenül erős dioptria, nystagmus.
• Neurológiai zavarok ‒ fejfájás, migrén.
• A mozgásszervek zavarai ‒ izommerevség és a nyaki gerinc területének elváltozásai.
• Egyes gyógyszerek szedése, pl. pszichiátriai gyógyszerek, antihisztaminok, opioid fájdalomcsillapítók, antibiotikumok.
• Elvonási tünetek.
• Pszichiátriai zavarok – fóbiák, pánikrohamok.
• Mérgezések, valamint túlzott koffein- vagy alkoholfogyasztás.

Perifériás vesztibuláris szédülések

Olyan zavarról van szó, amelynek eredete a belső fülben rejlik,  ahol a csontos labirintusban helyezkedik el az egyensúlyszerv, amelyet 3 félkörös ívjárat, a tömlőcske, a zsákocska és a csiga alkot.
A receptorrendszereket a félkörös ívjáratok alkotják az otolitokkal (kalcium-karbonát kristályokkal) együtt.
E rendszerek károsodása leggyakrabban forgó jellegű szédülésként jelentkezik, amely bizonyos mozgásokat, illetve fej- és testtartásokat kísér. Az érintettek úgy írják le, mintha a környezet forogna körülöttük, vagy mintha ők maguk forognának a stabil, mozdulatlan környezetben. Ezt a szédüléstípust gyakran kísérő tünetek is jellemzik – rosszullét, hányás, verejtékezés, szívdobogásérzés. Leggyakrabban az otolitok leválásáról van szó, amelyek a labirintus félkörös járataiban ingerlik az érzéksejtek végződéseit.

A perifériás vesztibuláris szédülésekért felelős kórállapotok például:

• Ménière-betegség
• A vesztibuláris rendszer gyulladásos megbetegedései – vesztibuláris neuronitis
• Kétoldali vesztibulopátia – az egyensúlyszerv kétoldali érintettsége és károsodása
• Az ideg átmeneti nyomása ér által – rohamokban jelentkező szédülésként nyilvánul meg
• Sérüléses károsodás – törés a csontos labirintus területén
• Érbetegségek – a belső fül csökkent vérellátása
• Daganatos megbetegedések a kemény vagy a hártyás labirintus területén

Centrális vesztibuláris szindrómák

Az ezekhez a szindrómákhoz társuló szédülés nem függ a fej helyzetétől, és a szédülés tartós. Az agytörzs és a kisagy károsodása esetén fordul elő.
Ez a károsodás az agyi struktúrákat vérrel ellátó erek megbetegedése miatt alakulhat ki.  Okozhatják továbbá demielinizációs és daganatos betegségek, valamint trauma is, agyrázkódás, stroke vagy fertőzéses agyvelőgyulladás formájában.

Vizsgálatok

Alapvető laboratóriumi vér- és vizeletvizsgálatot végeznek, a szíveredet kizárására pedig EKG, valamint a vérnyomás és a pulzus monitorozása javasolt.
Fontos része a kivizsgálásnak az agyidegek és a kisagyi funkciók neurológiai vizsgálata, továbbá az EEG elvégzése. Célszerű kiegészíteni a nyaki gerinc röntgenvizsgálatával, fül-orr-gégészeti vizsgálattal, a nagy nyaki erek ultrahangvizsgálatával stb.

A szédülés kezelése

A szédülést nem mindig lehet kezelni, a legjobb esetben elegendő a kiváltó okot kiiktatni az életből. Akut, például hányással járó rohamok esetén hányáscsillapítók és szédülés elleni szerek alkalmazása javasolt. További kezelési lehetőség az értágító gyógyszerek, valamint az agy oxigén- és tápanyagellátását javító készítmények adása.

Egyes esetekben fizikoterápia és rehabilitáció javasolt.
Gyakran sebészeti beavatkozásra is szükség van, különösen daganatos okok, sérülések, gyulladások vagy érelzáródások esetén.

Következmények

Bár a szédülés ártalmatlannak tűnhet, nagyon gyötrő tud lenni. Az érintett gyakran fél a visszatérésétől, ezért korlátozza a mozgását, kerül mindenféle tevékenységet, ezáltal azonban az egyensúlyszerv működése tovább romlik. Érdemes tehát megfontolni a pszichoterápiás és pszichiátriai kezelést is.