Perikarditisz

A perikarditisz (lat. Pericarditis) a szívburok (perikardium) gyulladásos betegsége; a szívburok a szívet körülvevő kötőszövetes zsák. Zajlhat izzadmányképződéssel járó heveny gyulladásként, vagy a szívburok fibrózisával társuló idült gyulladásként.

A szívburok leírása

A szívburok két lemezből áll, és a rekeszizom meghatározott területére illeszkedő, kúp alakú zsák fejlődése során bezárul. A zsák belsejében helyezkedik el a szív, kevés sűrű folyadékkal, amely megkönnyíti a szerv mozgását. 

A perikardiumnak számos feladata van, mindenekelőtt a következők:

• a szív viszonylag rögzített helyzetben tartása,
• a szív védelme a fertőzésekkel szemben,
• a szív és a környező képletek közötti súrlódás minimalizálása,
• a szívre ható gravitációs erő eloszlatása,
• az artériák vérrel való telődésének megkönnyítése,
• a szív túlzott kitágulásának (dilatációjának) megakadályozása,
• hatás a szívüregek nyomás-térfogat viszonyaira.

A fentiekből következik, hogy a perikardium nagyon fontos képlet. A szívburkot érintő betegségek többsége másodlagos (szekunder) típusú, ami azt jelenti, hogy először (elsődlegesen) a szív károsodik a környező szervekkel együtt, vagy a szervezetet érinti valamilyen szisztémás betegség, és a szívburok csak másodlagosan, tehát más elsődleges betegség következtében károsodik.

A perikarditisz felosztása

A betegséget heveny, idült (3 hónapnál tovább tartó tünetek) és konstriktív formára osztjuk. A heveny perikarditisz további felosztása:

1. Száraz (fibrines) – a megnyilvánulások a mellkasi fájdalom, az EKG-eltérések és a perikardiális dörzszörej
2. Exszudatív – izzadmány képződik, amelyet echokardiográfiával mutatnak ki. 

A kialakulás okai

A perikarditiszt tényezők egész sora okozza, a lényeg azonban a szívburok e tényezőkre adott kóros válasza. A perikardium reagálhat úgy, hogy folyadék halmozódik fel a zsákjában, vagy gyulladás alakul ki benne.

A perikarditisz kiváltó okai lehetnek fertőzéses vagy nem fertőzéses eredetűek. A kórokozó a kialakuló gyulladás típusát is befolyásolja; a kiváltó okok között autoimmun, vírusos, bakteriális és daganatos eredetűek, valamint a tuberkulózis szerepelnek.

• Vírusok – echovírusok, coxsackie A vagy B, a kanyaró és az influenza vírusa, RSV, SARS-CoV-2, HIV, hepatitis A/B/C vírus, citomegalovírus,
• Baktériumok – streptococcusok, staphylococcusok, pneumococcusok, Gram-negatív baktériumok,
• Mycobacterium tuberculosis – többnyire a fejlődő országokban, viszonylag magas a konstriktív perikarditisz kialakulásának kockázata,
• Paraziták és gombás kórokozók – Candida, Histoplasma, Toxoplasma, Entamoeba,
• Heveny szívinfarktus – vagy pericarditis epistenocardiaca formájában (fibrines izzadmány az infarktusgóc felett, a szívinfarktusok mintegy 5 %-ában), vagy Dressler-szindrómaként (szintén az infarktusgóc felett, ritka, feltehetően a szívizom-antigénekkel szembeni autoimmun reakció következtében),
• Autoimmun betegségek – boncoláskor a reumatoid artritiszben szenvedők akár 50 %-ánál kimutatható, nagyon gyakori SLE esetén is, továbbá szarkoidózis, szkleroderma, gyulladásos bélbetegségek, vaszkulitiszek és mások,
• Daganatos betegségek – a heveny perikarditiszben szenvedők akár 7 %-ánál áll fenn fel nem ismert rosszindulatú daganat, rendszerint az emlő- és tüdőrák, a leukémia, a melanóma és a limfómák áttétes szóródásának következményeként,
• Műtét utáni okok – intervenciós kardiológiai beavatkozások, posztperikardiotómiás szindróma,
• Sérülés utáni ok – mellkasi sérülés.

Vizsgálatok

Minden heveny perikarditiszben szenvedő betegnél el kell végezni a mellkasröntgent, az EKG-t és a transztorakális echokardiográfiás vizsgálatot, amely a mellkasfalon át, ultrahangfejjel történik. A vizsgálathoz emellett képalkotó eljárásokat is alkalmaznak, mint a mellkasi CT vagy a szív MR-vizsgálata; konstriktív perikarditiszben szenvedő betegeknél pedig a szívburok meszesedésének és vastagságának megítélésére mindig elvégzik e vizsgálatok legalább egyikét (többnyire a CT-t). A katéterezés akkor indokolt, ha a képalkotó eljárások nem tudták teljesen egyértelműen kimutatni a konstrikciót.

A perikarditisz tünetei

Jellegzetes tünet a mellkasi fájdalom, amely a bal felső végtagba, olykor az állkapocsba is kisugárzik, és belégzéskor, valamint fekve fokozódik. Az égő, éles, nyomó jellegű perikardiális fájdalmat enyhíti az enyhén előrehajolt testhelyzet. A további tünetek nem fajlagosak, és befolyásolhatja őket a nemrég lezajlott fertőzés, amely emelkedett hőmérséklet vagy láz, hasi fájdalom, tachikardia és köhögés formájában jelentkezik. Máskülönben a jobbszívfél-elégtelenség jelei uralják a képet, és a betegek olykor mellkasi fájdalmat nem is említenek.

Ha a perikardiális izzadmány nem túl nagy, a perikarditiszre jellemző perikardiális dörzszörej hallható; nagyobb mennyiségű folyadék felhalmozódásakor viszont a szívhangok halkabbá válnak.

Kezelés

Az izzadmányt vagy bármilyen más folyadékot lebocsátó punkcióval kezelik, amelynek során megszúrják a szívburok falát, és leszívják a tartalmát.

A gyulladás kezelésénél a betegség okai szerint járnak el:

1. A heveny perikarditiszt véralvadásgátlóval kezelik, a száraz perikarditiszt viszont csak fájdalomcsillapítóval. A gyulladásos izzadmány termelődését kortikoszteroidokkal fékezik.
2. Konstriktív perikarditisz és a szívburok daganatos érintettsége esetén a kezelés sebészi beavatkozással történik.
3. Fertőzések esetén elengedhetetlen a mikroorganizmusok – baktériumok, vírusok és paraziták – ellen ható megfelelő szerek alkalmazása.