Delirium tremens

A delirium tremens az alkoholizmust kísérő leggyakoribb pszichózis. Elmondható, hogy az alkohol hiányából, elmaradásából eredő „őrjöngésről" van szó. A delirium tremenst testi és érzékszervi hallucinációk kísérik.

Testi tünetek

• Durva remegés
• Hányinger, hányás
• Gyengeség
• Izzadás
• Szapora szívműködés
• Vérnyomás-emelkedés
• Szapora légzés
• Láz
• Az arc kipirulása
• Epilepsziás rohamok
• Inkontinencia

Lelki és érzékszervi tünetek

• A beteg tudatállapota ingadozik
• Zavart gondolkodás
• Kusza, álomszerű képzetek
• Hallucinációk – látási, hallási és tapintási
• Tájékozódási zavar
• Alvászavarok
• Paranoia
• Fokozott befolyásolhatóság
• Szorongás

A delirium tremens lefolyása

A delirium tremens több „lépcsőben" zajlhat. Kialakulhat lassan, és kezdődhet előjeles (prodromális) szakasszal, amelyre a nyugtalanság megjelenése és a gondolkodás romlása jellemző. Társulhatnak hozzá alvászavarok, élénk álmok, rémálmok. Fokozódik az érzékszervi ingerekre való érzékenység is. A kifejlett delirium tremensre az időbeli tájékozódás zavara utal. A beteg állapota nem állandó, hanem hullámzik. Éjszaka vagy sötétben rosszabb, ezzel szemben a tájékozott állapotok reggel jelentkeznek. A hallucinációk gyakran a rémálmokra épülnek rá, amelyek így a beteg felébredése után is folytatódnak. A beteg nem képes megkülönböztetni az álmot a hallucinációtól és a valóságtól. A delírium többnyire 2–3 nap alatt lezajlik, de akár több hétig is eltarthat. A hosszabban tartó delírium inkább az idősebbeknél és azoknál fordul elő, akiknek valamilyen társbetegségük van, például fertőzés, májbetegség, agykárosodás. A betegek többsége a delírium átvészelése után teljesen felépül. Néha azonban előfordul, hogy emlékezetkiesés, rosszabb esetben demencia vagy pszichózis következik. A delírium halállal is végződhet.

Vizsgálat 

Összetett vizsgálatot végeznek, amely neurológiai és pszichiátriai vizsgálatot foglal magában a tudatállapot és annak minőségének megállapítására. Laboratóriumi vérvizsgálatokat és egyebeket is végeznek. A pszichiátriai vizsgálat keretében a delíriumos beteget a személyét érintő alapvető kérdésekről kérdezik – név, foglalkozás, lakóhely. Kiderítik, hogy tájékozott-e helyben, időben és személyben, azaz tudja-e, hol van, milyen nap van, és kivel beszél. Vizsgálják beszédének és viselkedésének összefüggőségét, az ingerekre való reagálás képességét, a logikus gondolkodást, valamint a rövid és hosszú távú emlékezetet. A fontos kérdések közé tartozik az is, hogy mikor jelent meg a delírium, mikor fogyasztott utoljára alkoholt vagy más függőséget okozó szert. Hogyan alakult az állapota, fokozatosan vagy gyorsan. A lehetséges egészségügyi problémák miatt arra is rá kell kérdezni, hogy nem kezelik-e például cukorbetegséggel, asztmával, szív-, neurológiai vagy pszichiátriai betegségekkel. Fontos a tünetek időbeli rögzítése.

Laboratóriumi és képalkotó vizsgálatok

Ha nem világos, miből ered a beteg zavartsága és delíriuma, alapvető vérvizsgálatokat, véralvadási teszteket, ionvizsgálatot, májfunkciós vizsgálatokat stb. végeznek. A célzott vizsgálatok ezután a gyógyszerek és a mérgező anyagok vérben való jelenlétére irányulnak. EEG-t végeznek, fejsérülés gyanúja esetén pedig koponya-CT-t. Célszerű az EKG, a tüdő röntgenvizsgálata és egyebek is.

Kezelés 

A szövődménymentes állapotot nem kezelik, a beteget azonban meg kell figyelni. Egyébként delirium tremens esetén a beteg állapotának megfelelő pszichotróp gyógyszerelés ajánlott. A gyógyszereken kívül ügyelni kell a beteg folyadékpótlására és táplálására, a szükséges vitaminok és tápanyagok pótlására is. Különösen fontosak a B-csoport vitaminjai, amelyeket a Wernicke-encephalopathia kialakulásának megelőzésére adnak. Elengedhetetlen a beteg egészségi állapotának figyelemmel kísérése, esetleg más testi betegségekre szolgáló gyógyszerek adása – vérnyomáscsökkentők, fájdalomcsillapítók és egyebek. Biztosítani kell azt a környezetet is, amelyben a beteg tartózkodik, hogy ne tehessen kárt magában. Ezek a betegek hajlamosak az önsértésre is. Fontos a beteget ingerekkel is ellátni, mégpedig az időre, a helyre, a helyzetre stb. vonatkozó tájékoztatás formájában. A delírium lezajlása után célszerű a beteggel közölni, milyen volt az állapota. El kell magyarázni neki az állapot súlyosságát, és megfelelő függőségkezelést kell javasolni.