Boxertörés

A boxertörést vagy ökölbe szorított kézzel mért ütés, vagy az ugyancsak ökölbe szorított kézre esés okozza. Ezekben az esetekben a kézközépcsont távolabbi részének fejecse törik le.

A kézközép, azaz az úgynevezett metacarpus öt csontocskából áll, amelyek a tenyér felületét alkotják, és a csuklót az ujjakkal kötik össze. Sérüléskor eltörhetnek, mégpedig leggyakrabban az 1., a 4. és az 5. kézközépcsont törik el. Ezek a törések leginkább a 10−40 év közöttieknél fordulnak elő, mivel gyakran sporttal vagy munkahelyi balesettel függenek össze. Ennél a töréstípusnál azonban fennáll a kockázata annak, hogy nem gyógyul megfelelően, ami az ujjak mozgásának beszűküléséhez vezetne.

A kézközépcsont-törések okai

A kézközépcsont-törések kialakulásának leggyakoribb okai:

• A végtag tengelyében mért ütés, amikor a kéz ökölbe van szorítva, és beleütünk valamibe,
• Ökölbe szorított kézre esés,
• A tenyérre mért ütés, amikor nehéz tárgy esik a kézre.

A törések típusai elhelyezkedés szerint

• A diafízis törései (a hosszú csont középső és leghosszabb részéé). Az ilyen töréseknek eltérő törésvonaluk lehet, és lehetnek harántirányúak, ferdék, csavarodottak, darabosak stb.
• A csont nyakának törései közvetlenül a csontfejecs mellett; ezeket boxertörésnek is nevezik,
• Az alap törései, amelyek érinthetik az ízületet, de nem feltétlenül,
• A fejecs törései meglehetősen ritkák,
• A ficammal járó törések az ízület kificamodásával kapcsolódnak össze.

A kézközépcsont-törések diagnosztikája

A helyes diagnózis felállításához a legfontosabb a röntgen, amely nagyon jól feltárja az esetleges törést. Egyes esetekben, különösen akkor, ha műtétre lenne szükség, CT-vizsgálatot is végeznek.

Tünetek

A törés első tünete a fájdalom az eltört fejecs területén, a tenyér ujjak felőli részén. Ezután gyorsan kialakul a kifejezett duzzanat, nemcsak magán az ízületen, hanem a kézháton is, ráadásul bevérzés (hematóma) is látható lehet. A fájdalom miatt beszűkül az érintett ujj mozgása. A duzzanat kialakulása előtt a kézközépcsontok területén deformitás is előfordulhat.

Kezelés

A töréseket gyakran kíséri a csontdarab elmozdulása, ezért úgynevezett repozíciót kell végezni, ami sokszor nehéz, mivel a törést a tenyér lágyszöveteinek meglehetősen nagy duzzanata kíséri. Ha azonban kisebb elmozdulásról van szó, amelynél nem fenyeget a csontok további elcsúszása, akkor konzervatív kezelési eljárás alkalmazható, azaz a kezet csak rögzítik.

Jelentős elmozdulás esetén a töréseket sebészi úton oldják meg. A csontdarabokat röntgenellenőrzés mellett, közvetlenül a műtőben igazítják helyre drótok, lemezek vagy csavarok segítségével. A műtét után a kezet gipsszel rögzítik.

A kezelést rehabilitációval egészítik ki, hogy a tenyér mozgása teljesen helyreálljon. A kéz és annak megfelelő mozgása nagyon fontos számunkra, mert meg kell őrizni a mozgathatóságát és a fogóképességét. A sérülés bekövetkezte után célszerű a sérült kezet minél előbb jegelni, hogy ne alakuljon ki duzzanat. Az orvosi vizsgálat során röntgenvizsgálatot kell végezni, és ha kiderül, hogy a törés 30°-nál nagyobb mértékben elmozdult, akkor műtéti megoldás javasolt repozícióval (az eredeti helyzetbe való visszahelyezéssel) és dróttal történő rögzítéssel, helyi vagy általános érzéstelenítésben. Ezt követően 4–5 hétre gipszrögzítést helyeznek fel. Ha az elmozdulás 30°-on belüli, alkalmazható a konzervatív eljárás, amely 5 hétre felhelyezett gipszrögzítésből áll. A gyógyulás befejezéséhez elengedhetetlen az ezt követő rehabilitáció.