Biopszia
A biopszia a legmegbízhatóbb kórismézési módszer, amelyet daganat gyanúja esetén alkalmaznak. Pontosan meg tudja ugyanis különböztetni a daganatsejteket a nem daganatos sejtektől, és egyúttal meghatározza azok jellegét.
Lényegében kis szövetminta vételéről van szó, amelyet szövettani, sejttani vagy szövetkémiai vizsgálatra szánnak, és ez megerősíti vagy pontosítja a klinikai kórismét. Pozitív lelet esetén lehetővé teszi a legmegfelelőbb kezelés megválasztását is.
Alkalmazása
Ezt a módszert gyakran alkalmazzák a kórismézésben a nőgyógyászatban, a gasztroenterológiában, a nefrológiában, az onkológiában és az orvostudomány más ágaiban.
A nőgyógyászatban ezt a módszert széles körben használják a méh, mindenekelőtt a méhnyak kóros elváltozásainak felismerésére, a nefrológiában a vesebetegségek kórismézésére, a gasztroenterológiában pedig a máj- és bélbetegségek azonosítására szolgál.
A műtét közbeni gyors kórisme érdekében úgynevezett műtét alatti (peroperatív) biopsziát végeznek, amikor a levett mintát ismét szövettani módszerekkel dolgozzák fel, és az eredmény körülbelül 20 percen belül ismertté válik. Az onkológiában különféle gyanús képletek kórismézésére használják, főként a daganat jellegének gyanúja esetén.
Mikor végeznek biopsziát
A biopszia tehát a daganatok legtöbb fajtájánál az egyetlen helyes kórismézési mód, míg a képalkotó eljárások, például a röntgen vagy a CT, nem tudják megkülönböztetni a rákos és a nem rákos sejteket.
A leggyakrabban végzett vizsgálatok:
- méhnyak-biopszia – a méhnyakrák és a rákmegelőző állapotok kórismézése keretében,
- emlőbiopszia – célja az emlőrák megerősítése vagy kizárása,
- prosztatabiopszia – a prosztatarák és az idült gyulladások kórismézésére,
- pajzsmirigy-biopszia – a pajzsmirigyrák megerősítésére vagy kizárására,
- májbiopszia – májrák vagy májzsugor gyanúja esetén, de a májszövetet megtámadó egyéb autoimmun folyamatokat is kimutathat,
- tüdőbiopszia – tüdőrák, tüdőfibrózis és szarkoidózis gyanúja esetén,
- vesebiopszia – különösen a glomerulonephritis valamelyik formájának gyanúja esetén,
- gyomorbiopszia – a gyomorrák és a különféle gyomorgyulladások kórismézésére,
- vastagbél-biopszia – vastagbélrák gyanúja esetén, valamint a gyulladás típusának meghatározására, például ischaemiás vastagbélgyulladás, Crohn-betegség vagy fekélyes vastagbélgyulladás,
- vékonybél-biopszia – leggyakoribb javallata a Crohn-betegség. Rendszerint a vékonybél legalsó szakaszából (terminális ileum) történik, a vizsgálat vastagbéltükrözéssel is elvégezhető,
- csontvelő-trepanobiopszia – különféle vérképzőszervi betegségek kórismézésére végzik a csípőlapátból; ide tartozik a leukémia, a nyirokrendszeri daganatok és a myeloma multiplex.
A biopszia menete
A mintavételes vizsgálat mindig teljesen csíramentes környezetben zajlik, hogy elkerüljék a fertőzést. A kis szövetminta vételéhez a legtöbb esetben meghatározott eszközöket használnak, leggyakrabban apró fogókat, különleges tűket és egyéb sebészeti eszközöket.
A biopszia menete változó, és attól függ, mennyire hozzáférhető az adott terület. A biopszia egyes fajtái nagyon kevéssé megterhelők, és már egyetlen orvosi látogatás alkalmával elvégezhetők. Ha azonban valamilyen elváltozást találnak, a biopsziát kórházban vagy szakrendelőben kell elvégezni. A legtöbb esetben fájdalomcsillapítót adnak, és a vizsgált területet érzéstelenítik.
A biopszia eredményei
A biopszia eredményére való várakozás ideje eltérő lehet. Ha műtéten esik át, a kórszövettannal foglalkozó orvos fontos információkat szerezhet a szövetről, és még aznap jelentheti azokat a sebészének. A teljesen pontos következtetéseket azonban csak egy hét múlva vagy még később kapja meg. Ezután az orvosnak ismertetnie kell Önnel az eredményeket, és el kell mondania, milyen lesz a további teendő és az esetleges kezelés.
Milyen szövődmények léphetnek fel?
A biopszia leggyakoribb szövődménye a mintavétel helyéről jelentkező enyhe vérzés, ritkán fertőzés, illetve a szúrás helyén kisebb véraláfutás maradhat, amely néhány nap alatt magától felszívódik.
