Morton-neuróma

A Morton-neuróma, azaz a Morton-neuralgia vagy metatarzalgia mozgásszervi probléma, amely fájdalmat okoz a lábujjak között, a lábfej felső oldalán. Ennek az állapotnak a fő oka a lábujjak közötti idegek becsípődése.

Ez a betegség a lábujjakat beidegző idegek körüli szövet jelentős megvastagodásával jár. Ennek tünete a nyomás okozta fájdalom, amelynek latin elnevezése a neuralgia, jelentése éppen „idegfájdalom". Ez a fájdalom különböző jellegű lehet: vagy állandó és tompa, vagy szúró és égő. Olykor a bokáig sugárzik.

Előfordulás

A Morton-neuróma leggyakrabban a második és a harmadik, illetve a harmadik és a negyedik lábujj közötti területen fordul elő. Pontosabban szólva: az idegek összenyomódása a lábfej elülső részében lévő lábközépcsontok között következik be. Az érintett területen általános érzéketlenség vagy csökkent érzékelés is jelen lehet. A neuróma lehet idegrostok jóindulatú felhalmozódása vagy idegdaganat, de a Morton-neuróma szinte mindig jóindulatú.

Kockázati tényezők

A Morton-neuralgia kialakulásának legjelentősebb kockázati tényezői közé elsősorban a nem megfelelő lábbeli viselése tartozik (túl szűk, rosszul illeszkedő cipő vagy magas sarkú cipő), így a Morton-neuralgia a lábujjak idegeinek külső nyomás okozta folyamatos irritációja révén alakul ki.

A kialakulásában szerepet játszó további kockázati tényezők közé tartozik egyebek mellett:

• Egyes sporttevékenységek: olyan tevékenységek, amelyek során ismételten sérülnek az előláb képletei (például futás), illetve olyanok, amelyeknél szűk lábbelit kell viselni (síelés vagy hegymászás). Ezekben az esetekben megnő a lábujjakra nehezedő nyomás, és ezzel a Morton-neuralgia kialakulásának kockázata is.
• A lábujjak és az előláb deformitásai: a kalapácsujjal, bütyökkel, lúdtalppal vagy kórosan magas hosszanti lábboltozattal élőknél szintén nagyobb a Morton-neuralgia kialakulásának kockázata.

A Morton-neuróma tünetei

Az esetek többségében a Morton-neurómával élő betegeknél nincsenek a betegség külső jelei, például kitapintható bőr- vagy csontkinövések.

Ezenfelül a betegeknek a következő tüneteik szoktak lenni:

• Olyan érzés, mintha kavics lenne a cipőjükben
• Bizsergés és zsibbadás érzése az érintett láb ujjaiban
• Az előláb és a lábfej fájdalma a talp terhelési pontjában, amely a lábujjakba vagy a bokába sugárzik.
• A lábujjak merevsége és égő érzése

A panaszok enyhülése rendszerint a cipő levétele vagy a lábfej előláb-területének masszírozása után következik be.

A Morton-neuróma diagnosztikája

A betegség diagnosztikájának alapja a kórelőzmény felvétele, a láb fizikális vizsgálata és a képalkotó vizsgálatok.

Az orvos először a betegség tüneteiről kérdezi a beteget, valamint arról, hogy a cipő cseréjekor vagy levételekor bekövetkezik-e javulás.

Ezután elvégzi az érintett láb fizikális vizsgálatát, amelynek során figyeli az előláb és a lábujjak deformitásait, mint a bütyök, a kalapácsujjak, a besüppedt vagy kórosan magas hosszanti lábboltozat stb. Tapintással megvizsgálja a fájdalmas helyeket is.

A Morton-neuralgia diagnosztikájában használt képalkotó módszerek közé tartozik:

• A láb röntgenvizsgálata: pusztán röntgenfelvétellel nem ítélhető meg a lágyszövetek érintettsége, ezért ebből nem állítható fel közvetlenül a Morton-neuralgia diagnózisa. Alkalmas azonban a lábfájdalom egyéb okainak kizárására, mint például a lábközépcsontok fáradásos törése.
• Ultrahangvizsgálat: az ultrahangvizsgálatot a lágyszövetek működésének megjelenítésére használják, és segítségével bizonyos mértékig feltárhatók e szövetek eltérései, mint éppen a neurómák. Ezáltal a Morton-neuróma gyanúja megerősíthető, bár ultrahanggal sem lehet néha egészen pontosan meghatározni, hogy a vizsgált képlet neuróma-e, vagy ganglionról, illetve más lágyszöveti elváltozásról van szó.
• Mágneses rezonanciás vizsgálat (MRI): a mágneses rezonanciás vizsgálatot az emberi test egyes képleteinek és szöveteinek megjelenítésére használják, mivel a mágneses tér és a rádiófrekvenciás hullámok nagyon részletesen képesek megjeleníteni a lágyszöveteket, ezért éppen a Morton-neuralgia diagnosztikájára nagyon alkalmas.

Kezelés

A Morton-neuróma kezelése lehet konzervatív vagy műtéti.

1.) Konzervatív kezelés 

A konzervatív kezelés rendszerint sikeres. Az előláb terhelésének megváltoztatásakor ugyanis csökken az ideg irritációja, és ha ez az irritáció mérséklődik, csökken a duzzanat, és ezzel a neuróma mérete is. A neuróma alakjának kisebbedése pedig tovább mérsékli az irritációt. Célszerű a lépés, a futás és a járás fizioterápiás korrekciója is. Szükséges azonban bizonyos tevékenységeket úgy módosítani, hogy ne váltsanak ki újra fájdalmat, és korlátozni kell a hosszas állást is. A gyulladás és a beteg panaszainak csökkentéséhez a szteroidokkal végzett injekciós kezelés és a plazmaterápia is hozzájárul. 

2.) Műtéti kezelés

Ha a hosszan tartó konzervatív kezelés nem vezet eredményre, és a beteg továbbra is fájdalmat és különféle lábpanaszokat érez, műtétre kerül sor. A műtétet rendszerint dorzális (hátsó, lábháti) behatolásból végzik. A műtétet végző orvos a lábközépcsontok fejecsei között jut el majdnem a talpig, ahol a neuróma található.   

A műtét az ideg átvágásából és a neuróma eltávolításából áll. Olykor elegendő, ha az ideget felszabadítják a hegesedett szövetből és a szomszédos lábközépcsonttól.