Plantáris fasciitis

A plantáris fasciitis, más néven saroktüske-szindróma gyakori betegség, amely azt a vastag kötőszöveti pántot érinti, amely a sarokcsont belső nyúlványától mind az öt lábujjig húzódik, és így alakítja ki a láb hosszanti boltozatát. Mivel kulcsfontosságú szerepet játszik a futásban és a járásban, támasztja a hosszanti boltozatot, és tompítja az ütődéseket.

A plantáris fasciitis nemcsak a sportolókat érinti, hanem a szokásos mozgásmennyiségű embereket is. Egyben a sarok- és a lábfájdalom egyik leggyakoribb oka. Jellemzően a sarok területén jelentkező fájdalommal jár, amely reggel vagy hosszabb mozgásszünet után a legkifejezettebb. Ez a fájdalom szúró, éles vagy égő jellegűként írható le. Minden korosztálynál előfordul, leggyakrabban azonban 40 és 60 éves kor között.

Kockázati tényezők

A kockázati tényezők közé tartozik:

• mechanikai túlterhelés,
• elhízás,
• hosszas állást igénylő foglalkozás,
• a lábboltozat alakja,
• a láb túlzott pronációja (a lábfej befelé fordulása), 
• a bokaízület csökkent dorzálflexiója (a boka lábhát felé hajlítása),
• az alsó végtagok eltérő hossza,
• az Achilles-ín megrövidülése,
• nem megfelelő futócipő.

Klinikai diagnosztika

A plantáris fasciitis klinikai vizsgálat alapján diagnosztizálható, amelyre jellemző a reggeli, az első lépéseknél jelentkező, fokozatosan csökkenő fájdalmasság. Ez segíthet elkülöníteni a plantáris fasciitist a sarok területén jelentkező fájdalom más eredetétől, például a sarokcsont fáradásos törésétől vagy az idegi irritációtól, amelyeknél a fájdalom a járás hosszabbodásával ellenkezőleg fokozódna.

Képalkotó vizsgálat

A képalkotó vizsgálati módszerek sajnos korlátozott szerepet játszanak a mindennapi klinikai gyakorlatban, bár bizonyos esetekben nagyon hasznosak lehetnek, és kizárhatják a sarokfájdalom más okait, illetve megerősíthetik a bizonytalan plantáris fasciitis-diagnózist. Klinikailag olykor meglehetősen nehéz elkülöníteni a plantáris fasciitist a sarokcsont fáradásos törésétől, ezért gyakran alkalmazzák a röntgenvizsgálatot, amely nemcsak a sarokcsont fáradásos törését, hanem más, ritka csontelváltozásokat is kizárhat.

A plantáris fasciitis kezelése és megelőzése

• Pihenés – kerülni kell a futást, amely tovább rontja a fájdalmat. Vannak azonban más mozgástevékenységek is, amelyek összeegyeztethetők a gyógyulással, például az úszás vagy a jóga.
• Megfelelő futócipő – a talpi fasciával kapcsolatos további panaszok megelőzésére optimális ütéscsillapítású és jó boltozattámasztású lábbelit kell viselni, mind a mindennapi hordáshoz, mind a futáshoz. 
• Jegelés – jég helyezése az érintett területre, amivel enyhíthető a fájdalom és az esetleges gyulladás. A jeget naponta többször, 15–20 percen át alkalmazzák, de soha nem közvetlenül a bőrre, hanem valamilyen elválasztó rétegen, például konyharuhán keresztül.
• Nyújtás – a vádliizmok kíméletes nyújtógyakorlatai, amelyek javítják a hajlékonyságot és enyhítik a fájdalmat. Végezze őket rendszeresen, és a javulás hamarosan bekövetkezik.
• Talpbetétek – ezek a segédeszközök megfelelő boltozattámasztást és ütéscsillapítást biztosítanak, és ezáltal hozzájárulnak a talpi fascia terhelésének csökkentéséhez.
• Fizioterápia – hatékony kezelés, egyben a jövőbeli lehetséges problémák megelőzése is. A gyógytornász megfelelő gyakorlatokat végez Önnel, és technikákat alkalmaz a lábfej izmainak erősítésére és hajlékonyságának javítására.

Ha azonban a fájdalmat nem sikerül konzervatív kezeléssel enyhíteni, akkor gyulladáscsökkentő gyógyszerek vagy kortikoszteroid-injekciók következnek. Ne feledje azonban, hogy ezek az eljárások ugyan enyhítik a fájdalmat, de nem szüntetik meg annak okát. Ha nem ügyel a megfelelő regenerációra, nem visel alkalmas lábbelit, és nem tornázik gyógytornász segítségével, a panaszok bumerángként térnek vissza Önhöz.