Diogenész-szindróma

A Diogenész-szindrómát gyakran „kóros gyűjtögetésnek" nevezik. Pszichiátriai (lelki) betegségről van szó, amelyet kóros rendetlenség, tárgyak és állatok kényszeres felhalmozása, szélsőséges önelhanyagolás és társas elszigetelődés jellemez.  

A szindróma alapja rendszerint a kényszerbetegség, amely gyakrabban fordul elő idősebb korban.

Okok és összefüggések

Ennek az állapotnak a pontos kialakulási oka ugyan mindmáig nem ismert, de feltételezik, hogy a Diogenész-szindróma oka az ember reménytelenségre, kétségbeesésre és arra adott válasza lehet, hogy nem találja a helyét az idegen világban. És éppen ekkor kezd az ilyen ember maga körül saját világot építeni az elérhető limlomból és mások – nála sikeresebb emberek, illetve az ő jobb pillanataik – tevékenységéből származó hulladékból.

• Tartós stressz – nagyon gyakran lelki trauma következményéről van szó, amely után az ember már nem képes rendezett életet élni.
• További ok lehet a korai szülői elutasítás is, mindenekelőtt az, hogy az anya képtelen kielégíteni a gyermek érzelmi szükségleteit – a gyermekkorban kevéssé kimutatott szeretet és bátorítás, az érintéssel történő kommunikáció hiánya, a veréssel, kiabálással és megalázással történő nevelés stb.
• A Diogenész-szindróma olykor az időskori demencia vagy az Alzheimer-kór kísérő szindrómája
• Kiváltó tényező nagyon gyakran a szorongás, a magány, a fenyegetettség érzése vagy az öregedés is. A felhalmozott tárgyak ekkor a szeretet és a biztonság elégtelen érzésének pótlékai.
• Mániás jellem, határozatlanság, a különböző ügyek megszervezésére való képtelenség,
• A problémát felerősíthetik a belső szervek zavarai (a lép, a máj és a vese betegségei), a hosszan tartó fertőzések, az anyagcsere zavarai, az időskor és egyebek.
• A szindróma egyáltalán nem feltétlenül jelent alacsony értelmi képességet; az érintetteknek az nemritkán éppen ellenkezőleg, meglehetősen magas.
• A csekély értékű tárgyak és állatok szélsőséges felhalmozását a háztartásokban inkább higiéniai, tűzvédelmi és állatvédelmi problémaként szokták értelmezni.

Diagnosztika

A Diogenész-szindrómát az alábbi állapotok alapján diagnosztizálják:

• magány,
• negativizmus – a barátság, a segítség és a kapcsolattartás elutasítása,
• kóros rendetlenség,
• a szégyenérzet hiánya – például az okozott rendetlenség miatt,
• a higiénia vagy a külső ápolására való képesség kóros hiánya,
• kóros képtelenség az életmódjáról, táplálkozásáról vagy kezeléséről való gondoskodásra,
• az érintett semmilyen tekintettel nincs a környezetére, és egy bizonyos pontig figyelmen kívül hagyja a bírálatot,
• részleges vagy teljes társas elszigeteltség – társadalmi elidegenedés, magányos létezés, például egyedül élés, szinte semmilyen barát,
• ingerlékenység, sőt agresszivitás, elsősorban erős nyomásgyakorlás esetén; nem mindig,
• időskori demencia vagy Alzheimer-kór,
• kényszerbetegség,
• különféle testi problémák, rendszerint alultápláltság.

Kezelés

Ezt a lelki zavart gyógyszerekkel és pszichoterápiával egyaránt kezelik, lehetőleg az érintett családjával együttműködve. Az intézeti kezelés eredményei gyakran nem kielégítők, az orvosi beavatkozás azonban a kezelésben valóban nélkülözhetetlen.