Koponya

A koponya testünk rendkívül fontos részét alkotja. Fontos védelmet jelent ugyanis az agy és az érzékszervek számára. Fő építőelemei a csontok, az izmok, az arc- és az agykoponya érellátása, valamint az idegek, amelyek lehetővé teszik, hogy reagáljunk a külső ingerekre. A koponya gyakori célpontja a sérüléseknek: már egy kisebb rázkódás is súlyos agykárosodást, ráadásul maradandó működészavart okozhat. Ezért fontos, hogy a koponyát és általában a fejet védjük.

A csontok felosztása

A koponya váza több csontból épül fel, amelyek az alsó állcsont kivételével szilárdan kapcsolódnak egymáshoz.

Arckoponya

• Felső állcsont (maxilla) – testből és nyúlványokból áll. A nyúlványok alkotják például a kemény szájpadot és a fogmedreket. A testében kiterjedt üreg található – a legnagyobb az orrüreg.
• Járomcsont (os zygomaticum) – a szem alatt helyezkedik el, halántéki nyúlványa a járomnyúlvánnyal egyesülve alkotja a járomívet.
• Szájpadcsont (os palatinum) – az orrüreg és a kemény szájpad hátsó részét alkotja, alakja az L betűre emlékeztet.
• Nyelvcsont (os hyoideum) – patkó alakú csontocska, amely az alsó állcsont és a gégeváz között helyezkedik el, és a nyaki izmok közé illeszkedik.

Agykoponya

• Koponyatető (calvaria) – a nyakszirt-, a fal- és a homlokcsont
  • Nyakszirtcsont (os occipitale) – középen található a nagy nyakszirti lyuk, amely a gerinccsatornához csatlakozik. Az oldalain bütykök vannak, amelyek az első nyakcsigolyával való kapcsolatot szolgálják.
  • Falcsont (os parietale) – páros csont, négyszögletes tál alakú. A két csont között húzódik a nyílvarrat, a lambdavarrat a nyakszirtcsonttal, a koronavarrat pedig a homlokcsonttal alkot kapcsolatot.
  • Homlokcsont (os frontale) – a szemgödrök alapját képezi, és az orrüregek felső határát alkotja.
• Koponyaalap (basis cranii) – a halánték-, az ék-, a rosta-, a könny-, az orr- és az ekecsont, valamint az alsó orrkagyló.
  • Halántékcsont (os temporale) – nyílásokat tartalmaz a halló- és az egyensúlyszerv számára. Páros csont, bonyolult alakkal. A járomcsonttal, az alsó állcsonttal és a nyelvcsonttal kapcsolódik.
  • Ékcsont (os sphenoidale) – páratlan csont a koponyaalap közepén, három nyúlvány tartozik hozzá, teste hátrafelé a török nyeregben folytatódik.
  • Rostacsont (os ethmoidale) – oldalain csontos üregecskék helyezkednek el, amelyekből az orrkagyló ered.
  • Könnycsont (os lacrimale) – apró csontocska, amely a szemgödör mellé illeszkedik.
  • Orrcsont (os nasale) – két csont, amely az orrgyök és az orrhát alapját képezi.
  • Ekecsont (vomer) – az orrsövény hátsó részét alkotja.
  • Alsó orrkagyló (concha nasalis inferior) – vékony, lapos csont, amely az orrüreg faláról ered.

Alsó állcsont

Külön fejezetet érdemel az alsó állcsont, mert egyedüliként mozgatható, és egyetlen ízülettel, az állkapocsízülettel kapcsolódik a koponyához. Alapvető mozgásai a száj nyitása és csukása. Korlátozott mértékben az alsó állcsont előre, hátra és oldalra is mozgatható.