Műtét – szakadt meniszkusz

Ha szakadt meniszkusz miatt műtétre készül, nincs miért aggódnia. Nagyon egyszerű beavatkozásról van szó, és néhány óra múlva otthoni ellátásba bocsátják. A technika fejlődésének köszönhetően sem nagy hege nem lesz, sem hónapokig tartó gondja.

Mire készüljünk a beavatkozás előtt?

Mivel ez a műtét nagyon egyszerű, a mozgással kapcsolatos panaszokon és a fájdalmon kívül sem a műtét előtt, sem utána nincs szükség komolyabb előkészületre. Természetesen elvégzik a szokásos vizsgálatokat, mint a laboratóriumi vérvétel és a röntgen – ez ugyan magát a meniszkuszt nem mutatja ki, csak további sérüléseket zár ki, az ultrahangvizsgálat viszont mindent feltár. Az orvos ezenkívül különféle irányokba mozgatja a lábát, hogy megállapítsa, recseg-e, illetve hogy a mozgás okoz-e fájdalmat, és milyen mértékben.

Hogyan zajlik a szakadt meniszkusz műtétje

Korábban az egész meniszkuszt eltávolították, ma már nem találkozunk ezzel a gyakorlattal; a mai megoldás jobb alternatíva, mert a meniszkusz a térd nagyon fontos alkotórésze. Kiválóan tompítja a mozgásokat, és ezzel védi az egész térdízületet az ütődéstől és a károsodástól.

A műtétet artroszkópiával végzik, amely nagyon kíméletes, és csak néhány kis sebet hagy a műszerek után. A kamerával az orvos belelát az ízületbe, felméri a károsodás mértékét, és ellenőrzi a térd többi részét. Ezután eltávolítja a meniszkusz egy részét, és összevarrja a sebet. A beavatkozás mindössze 15–30 percig tart. A műtét utáni szobában kialussza magát, este pedig hazaengedik, legkésőbb másnap, ha nem lép fel szövődmény.

Rehabilitáció és visszatérés a mindennapi életbe

A műtét utáni első napon a lábát nyugalomban kell tartania; a nyugalmi időszak 4–6 hétig tart, ez alatt ne terhelje a lábát, és csak minimálisan mozogjon, ezt követően fokozatosan gyakorolhat és terhelhet, eleinte szakmai felügyelettel; ez ismét 4–6 hétig tart. Nemcsak a meniszkuszt, hanem az izmokat is erősíteni kell.

A betegek 95%-a újra bekapcsolódik az aktív sportolásba. A műtétet azonban ne halogassa, mert utána hosszabb a kezelés, és a sportoláshoz, valamint a szokásos mozgáshoz való visszatérés nehezebb és hosszadalmasabb.