Szamárköhögés

A szamárköhögés kórokozója a Gram-negatív, mozgásképtelen, aerob Bordetella pertussis nevű kokkobacilus. Ez nagyon érzékeny az életkörülményekre, az emberi szervezeten kívül nem bírja sokáig, és elpusztul. Sejtfala és tokja számos anyagot – tapadási molekulákat, fimbriákat és toxinokat – tartalmaz, ami segíti abban, hogy megtelepedjen a légutakban.

Előfordulás

A lakosság átoltottsága miatt a szamárköhögés előfordulása nem túl gyakori, de mindig gondolni kell erre a fertőzésre, mivel gyakorisága emelkedik. Az oltás után szerzett védettség nem hosszú távú, és az oltást követő körülbelül 3. évtől csökken. Lehetséges tehát a szamárköhögést okozó baktériummal való ismételt fertőződés. A szamárköhögés átvészelése után szerzett immunitás sem tart egy életen át. A fertőzés forrása a fertőzött ember; gyakran olyanok, akiknél a szamárköhögés lefolyása szokatlan vagy enyhe, és nem is sejtik, hogy fertőzöttek. Cseppfertőzéssel terjed, lappangási ideje 1–3 hét. E fertőzésre főként a gyermekek fogékonyak, akiknél a betegség lefolyása nagyon viharos lehet.

Kórfejlődés

A betegségnek két szakasza van: elkülöníthető a megtelepedés, majd ezt követően a toxémia szakasza. A megtelepedést a baktérium gazdaszervezetbe jutása, a légutak csillós hámjához való tapadása és elszaporodása jellemzi. Ebben az időszakban a szamárköhögés a szokásos felső légúti hurutként jelentkezik. A második héten a panaszok erőssége fokozódik. Az érintett nyálkahártya károsodik, sőt elpusztul; ide vándorolnak az immunrendszer sejtjei, gyulladás alakul ki a hörgők környékén, és a tüdőszövet gyulladása – intersticiális tüdőgyulladás – is bekövetkezhet. Ez a szakasz nagy mennyiségű, sűrű nyák képződésével is együtt jár. Sérül a hám csillói által biztosított tisztítómechanizmus, és megjelenik a jellegzetes rohamokban jelentkező köhögés.

A szamárköhögés második, azaz toxémiás szakaszát a köhögési rohamok elhúzódása jellemzi. A baktériumok toxinjait az immunrendszer nem ismeri fel és nem semlegesíti kellően, azok bejutnak a vérbe és az egész szervezetbe.

A szamárköhögés tünetei

Néha a szamárköhögés csak enyhe felső légúti hurutként zajlik le. Szokásosan azonban jellemző, hogy a betegségnek három klinikai szakasza van: hurutos, rohamos és lábadozási szakasz. A szamárköhögés lefolyása az életkortól, a fertőzött egészségi állapotától, valamint attól függ, hogy oltott-e stb.

A hurutos szakasz körülbelül 1–3 hétig tart, kezdete lassú, észrevétlen, a testhőmérséklet nem túl magas; könnyezés, köhécselés, nátha, fáradtság és étvágytalanság jelentkezik.

A rohamos szakaszra jellemző a száraz, ugató köhögés rohamainak kialakulása, amely ingerlő jellegű, és az arc kipirulása, majd elkékülése (a beteg elégtelen oxigénellátása) kíséri. Néha a köhögési roham nyák felköhögésével, sőt hányással végződik, innen ered a betegség köznyelvi elnevezése is. A betegnek nedves a szeme, duzzadt a szemhéja, vérbőek a kötőhártyái, és a köhögési roham során a szemben lévő erecskék meg is repedhetnek. A rohamok nagyon kimerítőek, naponta akár 40 is lehet belőlük. A rohamos időszak körülbelül 2–5 hét.

Ezután következik a lábadozás szakasza, amikor a rohamok száma csökken. A köhögés és a köhécselés a betegség leküzdése után még sok hétig fennmaradhat. A szokásos lábadozási idő körülbelül 100 nap.

Szövődmények

A szamárköhögéshez tartozó szövődmények gyakrabban fordulnak elő kisgyermekeknél; ide tartozik a kötőhártya alatti bevérzés, az orrvérzés, az arc duzzanata stb. Súlyos tüdőgyulladás alakulhat ki. Emellett gennyes középfülgyulladás, görcsök, étvágytalanság és alultápláltság is jelentkezhet. További, ráépülő fertőzések.

Ritkább a légmell kialakulása – azaz amikor levegő kerül a mellüregbe.

Agyhártya alatti vérzés.

Diagnosztika

Fontos a helyes diagnózis időben történő felállítása. Ez a rohamokban jelentkező köhögés klinikai képéből indul ki. A fehérvérsejtek száma emelkedett.

A baktérium laboratóriumi kimutatása – tenyésztés és izolálás, PCR (polimeráz láncreakció – a bakteriális DNS kimutatása) és szerológia, azaz a baktérium elleni fajlagos ellenanyagok kimutatása.

A szamárköhögés és kezelése

A szövődménymentes eseteket otthoni környezetben kezelik, de a súlyosabb eseteknél, valamint ha kisgyermekek fertőződtek meg, célszerű a beteget kórházba venni.
Antibiotikumokkal kezelik; a szamárköhögés antibiotikumos kezelésében az első választás a makrolid antibiotikumok – eritromicin, klaritromicin.
Ajánlott a helyiség levegőjének párásítása.