Méhmióma (leiomióma)

A méhmiómák (leiomiómák) a legismertebb és széles körben elterjedt betegségek közé tartoznak, amelyek megkeseríthetik a nők életét, és néha nagyon veszélyesek is lehetnek.

Ez a betegség a női lakosság több mint 40%-át érinti, miközben minden második-harmadik nő a menopauza időszakáig találkozik a miómákkal összefüggő panaszokkal.  

Mik azok a miómák?

Jóindulatú daganatokról van szó, amelyek nem képeznek áttétet; elsősorban a méh középső rétegéből, azaz a miometriumból indulhatnak ki, és lényegében a leiomióma sajátos altípusát alkotják. Gyakorlatilag minden olyan szövetben kialakulhatnak, amely simaizomsejteket tartalmaz, de a test bizonyos helyein gyakrabban fordulnak elő.  

A menopauza után a méhmiómák többnyire maguktól kisebbednek, míg a menopauzáig előfordulási gyakoriságuk a lakosságban az életkorral nő. A miómák a meddőség, a koraszülés és a korai vetélés nagyon gyakori okai.

A méhmiómák lehetnek egészen aprók – néhány milliméteresek –, vagy elérhetnek deciméteres méretet is.

A miómának a méhhez viszonyított elhelyezkedése szerint megkülönböztetünk:

• Szubszerózus miómákat – amelyek a méh felszíni rétege alatt nőnek,
• Intramurális, illetve transzmurális miómákat – amelyek a méhfalon belül nőnek, és át is nőnek ezen a falon
• Szubmukózus miómákat – amelyek közvetlenül a méhnyálkahártya alatt nőnek, és gyakran deformálják a méhüreget

A kialakulás okai 

A méhmióma kialakulásának pontos oka – akárcsak a daganatok többségénél – nem ismert. Bizonyos szerepet játszanak azonban a hormonális hatások, mivel a miómák több ösztrogénreceptort tartalmaznak, mint a környező szövet, és ez okozza a miómák növekedését.

Számos kockázati tényező ismert, amelyek közé főként az életkor tartozik, mivel a méhmiómák elsősorban idősebb nőknél jelennek meg gyakrabban. Lényeges az ösztrogének hatása is a miómák növekedésére, mert e hormonok magasabb szintje mellett a miómák jobban nőnek, ami azt jelenti, hogy a miómák növekedésére az elhízás is hatással van. Az elhízott nők zsírszövetében ugyanis nagyobb mennyiségű ösztrogén képződik, ami miatt szintjük magasabb szokott lenni, mint a sovány embereknél.

Tünetek

A miómák megnyilvánulásai különbözőek lehetnek, leggyakrabban azonban egyáltalán nem okoznak tüneteket. A betegek akár fele bármiféle tünet nélkül él. A kis miómák ugyanis tünetmentesek szoktak lenni, de növekedésük során a panaszok többnyire fokozódnak.

A leiomiómák jellegzetes tünetei:

• Rendszertelen, erős vérzés,
• Fájdalom és teltségérzés az alhasban,
• Fájdalmas menstruáció menstruáció előtti vagy utáni pecsételő vérzéssel,
• Hátfájás,
• Gyakori vizelési inger,
• Fájdalom a nemi élet során.

Nagy miómáknál a többi kismedencei szerv – elsősorban a belek és a húgyhólyag – nyomása által okozott tünetek is társulhatnak. Jellemzőek lehetnek a különféle panaszok, mint a vizeletelfolyás zavara és a székrekedés.

Diagnosztika

A diagnózist többnyire a szokásos nőgyógyászati vizsgálat alapján állítják fel. Ez a tapintásos (palpációs) hüvelyi vizsgálatból és a hüvelyi ultrahangvizsgálatból indul ki. Válogatott esetekben részletesebb képalkotó módszerek, például mágneses rezonanciás vizsgálat is alkalmazható.

A bőr alatt elhelyezkedő leiomióma szövete a bőr alatti csomóként tapintható ki. A bőr alatt mélyen elhelyezkedő leiomiómák viszont képalkotó módszerekkel, mint az ultrahang, a CT és a mágneses rezonanciás vizsgálat fedezhetők fel. Néha egyértelmű, hogy leiomiómáról van szó, de ha bármilyen kétség merül fel, célszerű a daganat biopsziáját elvégezni, és mintát venni belőle szövettani vizsgálatra.

Kezelés

A panaszokat okozó leiomiómákat célszerű eltávolítani. Ebben az esetben különböző kiterjedésű sebészi beavatkozásokat végeznek. Jellemzően a méh leiomiómáit távolítják el; ezeket a műtéteket nőgyógyászok végzik, akik vagy csak a leiomióma szövetét, vagy a teljes méhet távolítják el.