Csonttörés

Törésnek a csont folytonosságának megszakadását tekintjük.

A törés tünetei

• alakváltozás a törés helyén,
• az érintett testrész megváltozott mozgása,
• csontrecsegés (krepitáció),
• vérömleny ‒ kékes elszíneződés,
• fájdalom ‒ spontán, nyomásra, húzásra, kopogtatásra jelentkező

Vizsgálat

A törést igazoló fő módszer a röntgen, esetleg a CT.

A törések kezelése

A csontok elmozdulása esetén helyretételt, vagyis a csontvégek egyeztetését kell elvégezni. A következő lépés a törött csont rögzítése és nyugalomba helyezése, a kezelés utolsó szakaszában pedig rehabilitáció következik. A nem műtéti eljárások közé tartozik a sín vagy a gipsz felhelyezése az el nem mozdult töréseknél. Elmozdulás esetén a törést rögzítik, és húzást, illetve ellenhúzást alkalmaznak a csont helyreállítására – ez az extenzió.

Műtéti eljárások

Oszteoszintézis – a csontok egyesítése, rögzítése titán- vagy acéleszközök segítségével; nyílt törés, ízületen belüli elmozdulással járó törés, instabil törések, erek és idegek sérülése, valamint többszörös törések esetén választják. A belső oszteoszintézis során vagy a csont üregébe vezetnek be szegeket vagy drótokat, vagy lemezeket, csavarokat, húzó drótkacsokat helyeznek fel a csontra. Létezik külső oszteoszintézis is, amely a bőr felett helyezkedik el: a drótokat és csavarokat a bőrön ejtett apró metszéseken keresztül vezetik a csontba, és külső szerkezetet alakítanak ki.

A törések kezelésével kapcsolatos szövődmények

• a csont táplálásának zavara,
• álízület kialakulása,
• fertőzés nyílt törések esetén,
• késleltetett gyógyulás,
• a csont növekedésének megállása vagy túlnövése,
• elhalás, a csont pusztulása,
• a mozgástartomány beszűkülése, a csont alakváltozása stb.