A térdkalács chondromalaciája

A térdkalács chondromalaciáját patella-chondropathiának vagy futótérdnek is nevezik. Olyan betegségről van szó, amely a térdízület tartós fájdalmának egyik leggyakoribb oka, és amelynek során a térdkalács felszínén lévő porc károsodik.

Nagyon gyakori betegség, elsősorban fiatal sportolóknál, de idősebbeknél is megjelenhet, a degeneratív elváltozások (főként az arthrosis) tüneteként. Az, hogy a patella chondromalaciája miért alakul ki, egyelőre nem teljesen tisztázott. A betegség kialakulásának lehetséges okai a combcsont és a térdkalács közötti ízület sérülése, vagy a combcsont és a sípcsont nem megfelelő rotációja. A térdfájdalom ennél a betegségnél nemcsak mozgásos tevékenységek során jelentkezik (futás, gyaloglás, guggolás), hanem hosszan tartó ülésnél is.

Okok

Egészséges térdnél a térdkalács (patella) a térdízület elülső felszíne előtt helyezkedik el. A térd hajlításakor a térdkalács felfelé csúszik a combcsont alsó végén lévő porcon. A térdkalácshoz egyes combizmok tapadnak, maga a térdkalács pedig további inakon és szalagokon keresztül kapcsolódik a sípcsonthoz. Ha bármelyik, a térdkalácshoz tapadó vagy annak környezetében lévő képlet károsodik, a térdkalács hátsó felszíne a combcsonthoz dörzsölődik, és ezzel romlik a patella mozgása is. Ez a dörzsölődés a térdkalács károsodásának oka lehet, ami éppen annak chondromalaciájához, vagyis a futótérdhez vezet.

Ahogy azonban fentebb szó volt róla, a térdkalács chondromalaciájának oka még mindig nem teljesen tisztázott. A fő okok közé sorolható a térdkalács nem ideális helyzete vagy a térdízület sérülése. A térdkalács rossz helyzete kialakulhat az izomfeszülések egyensúlyzavara miatt, vagy az alsó végtag csontjainak rendellenes helyzete következtében.

A combizom külső és belső fejének feszülése közötti egyensúly nagyon fontos a térdízület megfelelő helyzetéhez. Ha a belső fej gyengébb, a térdkalácsot a térd külső oldala felé húzza, ahol az érintkezésbe kerül a combcsont dudorával, ami degeneratív elváltozások kialakulását okozhatja.

A chondromalacia kialakulásának kockázati tényezői

A térdkalács chondromalaciájának kockázatát elsősorban a következő tényezők növelik:

1) Életkor

A betegség kialakulásának nagyobb a kockázata elsősorban a serdülőknél és a fiatal felnőtteknél, főként az úgynevezett növekedési ugrás (rövid idő alatt zajló gyors növekedés) idején. Ebben az időszakban a csontok és az izmok gyorsan fejlődnek és nőnek, ami az izmok átmeneti bizonytalanságát, és ezzel együtt a térdkalács túlterhelését, valamint a chondromalacia kialakulását eredményezheti.

2) Nem

A térdkalács chondropathiájának kockázata nagyobb a nőknél, mivel kevesebb izomtömegük van, mint a férfiaknak, így könnyebben alakul ki náluk izomegyensúly-zavar, ez pedig a térd instabilitásához és a térdkalács nagyobb terheléséhez vezet.

3) Korábbi sérülés

A térdkalács korábbi sérülései, például ficamok, zúzódások vagy törések, szintén növelik a térdkalács chondromalaciájának kockázatát.

4) Túlzott fizikai terhelés

A túlzott megterhelés és edzés is kockázati tényező a térdkalács chondromalaciájának kialakulásában. A térdízületet alkotó képletek megbetegedésének kockázatát növeli a túlzott, sőt egészségtelen mértékű sportolás is, mégpedig az olyan, amelynél a térdek fokozott terhelést kapnak. Ilyen elsősorban a röplabda, a futás, az ugrások és hasonlók.

5) Ízületi gyulladás

A futótérd az ízületi gyulladás megnyilvánulása is lehet, amely gyulladásos ízületi betegség. Az így érintett szövet a térdkalács megfelelő működésének zavarát okozza, a térdkalács túlterhelődik, és ez szintén chondromalaciához vezethet.

A chondromalacia tünetei

A chondromalacia leggyakoribb tünetei:

• fájdalom a térd elülső felszínén,
• fájdalom hosszan tartó üléskor,
• a térd megrogyása járás közben a fájdalom és a négyfejű combizom gyengesége következtében.

Diagnosztika

A chondromalacia kórisméje gyakran nagyon nehéz. Az esetek többségében a betegek aktív, 15–35 év közötti fiatalok. Náluk általában nincsenek súlyosabb tünetek, de idővel a panaszok fokozódni kezdenek, és a betegeknek korlátozniuk kell a mozgásos tevékenységeiket.

A betegség súlyosságának megállapítására korszerű képalkotó vizsgálatokat végeznek, ezek a következők:

• a térdízület röntgenvizsgálata – a röntgenfelvételből megállapíthatók a traumás sérülés jelei (leszakadás, törések stb.), a degeneratív betegségek (arthrosis), valamint a térdkalács alakja és helyzete.
• mágneses rezonanciás vizsgálat – ez a térdízület egyik leggyakrabban végzett vizsgálata. Célja a szalagok, porcok, valamint a térdízület és környezete egyéb képleteinek állapotát és kopását felmérni.
• artroszkópos vizsgálat – ez a legkevésbé megterhelő beavatkozás, amelynek során az orvos a térdízület belsejébe endoszkópot, azaz egy kamerával ellátott vékony csövet vezet be, és ennek segítségével belülről megtekintheti a térdízületet és a térdkalácsot, valamint láthatja az elváltozás kiterjedését.

A chondromalacia kezelése

A kezelési program két fontos eleme a rehabilitációs torna és a betegséggel kapcsolatos felvilágosítás. A felvilágosításnak köszönhetően a beteg megértheti, mi alapján alakult ki a térdkalács chondromalaciája, és milyen legyen a rekondicionálás menete.

A kezelés fontos eleme a mozgásszervek teljes körű vizsgálata, amely alapján meghatározzák azokat a konkrét izomegyensúly-zavarokat, amelyek a térdkalács chondromalaciáját okozhatják. A feltárt információk alapján egyénre szabott kezelési tervet állítanak össze, amelynek célja a térdízület beállításának korrekciója. A kezelés magában foglalhatja:

• a négyfejű combizom belső fejének erősítését és a külső fej feszülésének csökkentését
• a csípőízület stabilizátorainak erősítését
• a bokaízület és a lábfej beállításának korrekcióját
• talpbetét készíttetését a lábfej beállításának korrigálása érdekében
• tapasz (McConnell-tapasz) alkalmazását

A kiválasztott izomcsoportok feszülésének enyhítésére alkalmazható a posztizometriás relaxáció technikája, a masszázseszközökkel végzett gyakorlás vagy a nyújtás.

A következő szakaszban a térdízület stabilitásának javítására és a mozgásos tevékenységekbe való visszaillesztésére összpontosítunk. Ebben a szakaszban javasoltak az egyensúlyozó eszközökön és instabil felületeken végzett gyakorlatok.

Mozgásterápia – egyes esetekben célszerű a mozgásterápiát nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek szedésével kiegészíteni a térdízületi fájdalom enyhítése érdekében.

Ha ez a konzervatív kezelés nem hatékony, a térdkalács károsodásának mértékétől függően a számos műtéti beavatkozás valamelyikéhez folyamodnak.