Pervitin

A pervitin, azaz a metamfetamin olyan drog, amelyet a szlengben többek között kristálynak, „speed"-nek vagy „meth"-nek is neveznek. Központi idegrendszeri szimpatomimetikumról van szó, amely az úgynevezett élénkítő aminok közé tartozik (olyan stimuláló anyagok, amelyek növelik a noradrenalin, a szerotonin és a dopamin szintjét az agyban). 

A pervitin Közép-Európában az egyik legelterjedtebb illegális drog, amelynél nagy a függőség kialakulásának valószínűsége. Népszerűségét elsősorban a könnyű hozzáférhetőség és a viszonylag alacsony ár adja. Más függőséget okozó szerekkel, például a kokainnal vagy a heroinnal ellentétben a pervitint olcsón elő lehet állítani kisebb, helyi „főzdékben".

Kémiai tulajdonságok

A pervitin szerkezetét tekintve hasonlít a valamivel egyszerűbb amfetaminra, egyébként azonban hatékonyabb pszichostimuláns. Tiszta formában fehér, mikrokristályos por, kesernyés ízű és szagtalan. A házi előállítás során használt anyagok lila, sárga, kékes vagy egyéb elszíneződést okozhatnak, ami a foszfor és más maradványtermékek jelenlétéből adódik.

Az utcán árult metamfetamin valódi tisztasága 45 és 80% között mozog, ezt a drogot azonban gyakran hígítják különféle anyagokkal, például tejcukorral, koffeinnel, szódabikarbónával, rosszabb esetben pedig paracetamollal, vakolattal, növényvédő szerekkel vagy műtrágyával is.

A pervitin előállításának kiindulási anyaga az efedrin vagy a pszeudoefedrin, és többek között vörösfoszfort is használnak hozzá. Tökéletlen főzés esetén az előállítás megrekedhet már a köztes terméknél is, amelynek mérgező szennyeződései nagymértékben növelik a fogyasztással járó egészségügyi kockázatokat.

Függőség

Az opiátokkal – például a morfinnal, a heroinnal –, az alkohollal és a nyugtatókkal ellentétben a metamfetamin nem vezet fizikai függőség kialakulásához, jellemző rá viszont az erős lelki függőség kockázata, hasonlóan a kokainhoz. A heroinnál viszont gyorsan kialakul a szomatikus hozzászokás a jellegzetes elvonási tünetekkel, az élénkítő szereknél pedig a hozzászokás kialakulásának kérdése teljesen egyéni. Az ember nagyon vágyik a következő adagra, amit az okoz, hogy a szokásosnál többszörös mennyiségű dopamin (= élvezet) szabadul fel, mint amennyit az agy természetes módon képes felszabadítani.

A függő egyén így elveszíti érdeklődését minden más iránt a drogon kívül, a valóban súlyosan függők pedig hosszadalmas, haszontalan tevékenységekkel töltik az időt (elektronikai eszközök szétszedése, tartalmatlan, végtelen hosszú szövegek írása, paranoid élményekkel való foglalkozás – kamerák, titkos chipek, poloskák és hasonlók).

Az egyes adagok közötti időszakok azután fokozatosan rövidülnek, és a köztiagy természetes rendszerének felborulása miatt az adagok növelésének igénye, valamint különös viselkedésre, szorongásra és paranoiára való hajlam is felmerül.

Fogyasztás

A leggyakoribb fogyasztási mód az intravénás alkalmazás, mivel a hatás szinte azonnal jelentkezik. Felszippantás (sniffelés) esetén a hatás 5–10 perc múlva, szájon át történő bevétel esetén pedig egy órán belül áll be. Az utóbbi időben kedvelt az üvegpipából történő szívás is. Az adagok 50–250 mg között ingadoznak, a tapasztalt fogyasztók azonban egyszerre akár 500 mg-ot is alkalmaznak.

Hatások

A pervitin pszichostimulánsként hat, és a központi idegrendszerben növeli a közvetítő anyagok, például a dopamin, a noradrenalin és a szerotonin koncentrációját. Hatásának elmúltával neuromediátor-hiány lép fel, ami kellemetlen állapotot vált ki – ezt „lejövetelnek" nevezik –, amelynek során a fogyasztó depresszióba esik, és erős kimerültséget érez. A pervitin bevétele után felgyorsult gondolatáramlás, eufória és fokozott koncentrálóképesség jelentkezik.

Emellett felgyorsul a pszichomotoros tempó, nő a légzésszám, ami intenzív terhelést jelent a szív- és érrendszernek. Ez magas vérnyomást, szapora szívverést és ritmuszavart okoz. A szervezet ugyan a teljes kimerülésig képes dolgozni a fáradtság bármely jele nélkül, és a fogyasztónak így nincs szüksége evésre, ivásra vagy alvásra, hosszú távú fogyasztásnál azonban gyakran kialakulnak hallucinációk, paranoia, zavartság és a koncentrálásra való képtelenség.

A mérgezés jelei

Az akut túladagolás a következő állapotokban nyilvánulhat meg:

• erős mellkasi fájdalom,
• nyugtalanság,
• izomgörcsök,
• szívritmuszavarok,
• hallucinációk,
• delírium,
• akár több órán át tartó eszméletlenség,
• kifejezett magas vérnyomás,
• reflexes vérnyomásesés,
• epilepsziás rohamok kialakulása,
• vese- vagy légzőközpont-összeomlás,
• kóma.

A pervitinfüggőség járóbeteg-kezelése

A pervitinfüggőség speciális járóbeteg-terápiája teljesen újszerű megközelítést jelent ennek a súlyos drogfüggőségnek a kezelésében. Ez a módszer minden beteg egyéni szükségleteire összpontosít, és komplex támogatást, valamint gondoskodást nyújt számukra az egész rehabilitációs folyamat során.

A terápia során a betegek különféle olyan tevékenységekbe és programokba kapcsolódnak be, amelyeket úgy alakítottak ki, hogy támogassák testi, szellemi és érzelmi egészségüket.

Ennek a járóbeteg-terápiának a fő elemei közé tartozik:

• A pervitinfüggőséget sokáig nehezen kezelhetőnek tartották, a terápia új megközelítésének köszönhetően azonban mégiscsak van némi remény a sikeres gyógyulásra. A pervitinfüggőség speciális járóbeteg-terápiája eszköz arra, hogy az ember visszanyerje az irányítást saját élete felett, és kiszabaduljon ennek a drognak a béklyójából.
• A betegek terapeutákkal és a függőségekre szakosodott szakemberekkel dolgozhatnak együtt. Ők olyan eszközöket és készségeket adnak nekik, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy sikerrel megbirkózzanak a kísértéssel és azokkal a kihívásokkal, amelyeket a pervitinfüggőség magával hoz.

Az egyéni terápia, a csoportos találkozók és a segítő programok kombinációjának köszönhetően a betegek rövid idő alatt helyreállíthatják önállóságukat, és egészséges, boldog emberként léphetnek vissza a társadalomba.