Heroin

A heroin poliszintetikus opioid, a morfin alkaloid származéka, amelyet acetilezéssel állítanak elő belőle. A világ egyik legveszélyesebb, függőséget okozó szere. A szlengben leggyakrabban „hernyó" vagy „H" néven emlegetik.

A heroint eredetileg már a 19. században gyártották köhögés és fájdalom elleni gyógyszerként a függőséget okozó morfin helyett, amint azonban kiderült, hogy rendkívül nagy mértékben szokást okoz, a világ legtöbb országában megtiltották az előállítását. Jelenleg az egyik legveszélyesebb utcai drognak tartják, az utcai dílerek azonban a mennyiség növelése és a nagyobb haszon érdekében a legkülönfélébb adalékokat keverik bele, például különböző vegyszereket és gyógyszereket a paracetamoltól a koffeinen, a cukron és a szódán át a falról leszedett vakolatig. Az eredeti tiszta drogból így „piszkos drog" lesz, amelynek jóval pusztítóbb hatásai vannak az emberi szervezetre.

Hatások

A heroin hatásait kívánt és nem kívánt hatásokra osztjuk.

A kívánt hatások közé tartozik:

• csillapító hatás,
• a központi idegrendszer bénítása,
• a nyugalom és az ellazulás érzése,
• a stresszel járó fáradtság megszűnése,
• fokozott energia érzése,
• a nagyobb teljesítmény nyújtásának képessége.

A nem kívánt hatások pedig:

• légzésleállás a légzőközpont bénulása következtében,
• a vér elégtelen oxigénellátása, a bőr kékes elszíneződése (cianózis),
• vizeletvisszatartás, makacs székrekedés,
• a szexuális élmények iránti érdektelenség, anorgazmia, nőknél a menstruáció elmaradása,
• hányás,
• a pupillák feltűnő beszűkülése (miózis),
• az egész test bőrének viszketése vakarózással – ez még rendkívüli kábultság esetén is észlelhető,
• melegérzés,
• kifejezett aluszékonyság.

A heroin előállítása röviden

A heroint vagy ópiumból, vagy morfinból állítják elő (lásd fent), és gyorsabban, erősebben és rövidebb ideig hat, mint maga a morfin. A heroin előállításának fő alapanyaga a mák, köztes termék pedig a nyers ópium. Ennek a csoportnak a további képviselői a kodein, a metadon, a „braun", a buprenorfin (Subutex, Suboxone) és az ópium.

A heroin ópiumból történő előállítása az első három lépésben viszonylag egyszerű folyamat, amely szokásos műszaki ismereteket és hozzáférhető vegyszereket igényel. A heroin előállításának utolsó szakasza némileg bonyolultabb, és ismerni kell az esetlegesen veszélyes vegyi eljárásokat.

Az ópiumból kivont morfin tisztasága bizonyos mértékig meghatározza a végső heroin minőségét. A feketepiaci heroin nagy része gyakran jelentősen szennyezett az ópium finomítása után visszamaradt szennyeződésekkel, még akkor is, ha a végterméket magasabb tisztasági osztályba sorolják (80–90 %). Mielőtt azonban a végső fogyasztóhoz eljutna, rendszerint többszörösen felhígítják, így tisztasága 5–10 %-ra csökken. A heroin tisztaságát a kereskedők gyakran eltúlozzák, mivel a kábítószer-fogyasztóknak az utcai vásárláskor semmilyen lehetőségük nincs a valódi tisztaság ellenőrzésére.

A heroin fajtái

A heroinnak két fajtája létezik:

1. Barna heroin (diacetil-morfin), amely leggyakrabban Afganisztánból származik, és rendszerint különféle adalékokat tartalmaz, például sztrichnint. Lúgos kémhatású, ezért a fogyasztók rossz oldhatósága miatt citromsavat szoktak maguknál tartani.
2. Fehér heroin (diacetil-morfin-hidroklorid), amely leggyakrabban Ázsiából származik, és gyakran magas, mintegy 90%-os hatóanyag-tartalmú. Ennek következtében a túladagolás kockázata nagyon nagy. Ez a fajta vízben feloldva, bármilyen további átalakítás nélkül alkalmazható.

A fogyasztás módjai

A heroinra a mindennapos fogyasztás jellemző. Ez azonban nem mindjárt a fogyasztás kezdetén alakul ki, amikor főként hétvégenként használják. Viszonylag gyorsan bekövetkezik azonban a fogyasztás gyakoriságának növekedése, akár napi több alkalomra is, ami már a hozzászokással és a kialakuló függőséggel függ össze.

A fehér heroint leggyakrabban szívással, felszippantással, illetve injekció formájában fogyasztják. A heroin barna formáját rendszerint szívják vagy hevítik. Intravénás alkalmazás előtt citromsav hozzáadásával készítik elő. A fehér heroin lisztre hasonlít, jól oldódik, és a barna fajtával ellentétben nem szívják, hanem intravénásan alkalmazzák.

A heroinfogyasztás fő kockázatai

• a testi és a lelki függőség gyors és könnyű kialakulása,
• könnyen bekövetkezhet a túladagolás,
• a gyomortartalom belélegzésének lehetősége hányás és kábultság esetén,
• fokozott veszély más csillapító hatású szerekkel, köztük alkohollal való kombináció esetén.

Kezelés

Az elvonókúra megkönnyítésére két fő megközelítés létezik. Az első abban áll, hogy a drogot hosszabb hatású opioidokkal (buprenorfinnal vagy metadonnal) helyettesítik, és fokozatosan csökkentik ezek adagját. A második megközelítés, amely az elsővel kombinálható is, abban áll, hogy a drogot nem opioid gyógyszerrel helyettesítik.

A második esetben a szorongás enyhítésére benzodiazepineket adnak, például diazepamot. Ezekben az esetekben a leggyakrabban alkalmazott benzodiazepin az oxazepam.

Számolni kell azonban azzal, hogy az opiátok elhagyása olykor akár végzetes is lehet. A benzodiazepinek, a barbiturátok és az alkohol elvonásával járó szövődmények veszélyesnek és potenciálisan végzetesnek bizonyulnak. Az opioidelvonáshoz kapcsolódó tünetek közül soknak a hátterében a szimpatikus idegrendszer túlműködése áll, amely gyógyszeresen csillapítható.