Timpanometria

A timpanometria olyan tárgyilagos vizsgálati módszer, amelyet a középfül, a hallócsontocskák és a dobhártya általános működésének vizsgálatára használnak a külső hallójáratban és a középfülben uralkodó nyomásviszonyok változásai alapján.

A timpanometria a hallás audiometriás vizsgálatának egyik alapvető eleme. A halláscsökkenés mértékének megítélésekor a timpanometria  lehetővé teszi, hogy megkülönböztessük a hangvezetéses károsodás okozta halláskárosodást az idegi eredetűtől. Emellett a timpanometria jelentősen hozzájárulhat a középfülgyulladás (otitis media) kórismézéséhez azzal, hogy a dobüregben felgyülemlett folyadékot is ki tudja mutatni.

A vizsgálat egyáltalán nem fájdalmas, mindössze néhány percig tart, és kisgyermekeknél is elvégezhető.

A timpanometria elvégzése

Először a fül szemrevételezéses vizsgálata történik otoszkóppal, hogy a vizsgálatot végző orvos megbizonyosodjon arról, hogy a timpanometria valóban elvégezhető. A dobhártyának ugyanis szabadnak és épnek, azaz nem átfúródottnak kell lennie. Ha a vizsgálat elvégezhető, a timpanometriás szondát közvetlenül a hallójáratba vezetik. A készülék nyomásváltozást hoz létre, tiszta hangot kelt, és közben méri a dobhártya válaszát.

A timpanogramok grafikus felvételének három fő típusa létezik:

• „A” típusú timpanogram – ez a felvételtípus számít normálisnak, mivel a középfülben teljesen szokásos a nyomás, és a hallócsontocskák mozgékonysága is normális. Az A-görbe élettanilag a nulla nyomásértéknél lévő csúccsal egyezik meg, ami azt jelenti, hogy a dobhártya mindkét oldalán azonos a nyomás.
• „B” és „C” típusú timpanogram – Ezek a timpanogramtípusok nemcsak a dobüregben lévő folyadékot, a dobhártya átfúródását, a hallócsontocskák közötti érintkezés zavarait jelezhetik, hanem a dobüregben lévő daganatot is.

A timpanometriás görbe azonban önmagában nem teljesen elegendő kórismézési feltétel, mivel az egyes timpanogramtípusok közötti pontos különbség nem eléggé egyértelmű.

Csak a statikus akusztikus admittancia, a hallójárat térfogattartományának és a timpanometriás görbének a mérése, összevetve az adott nem és életkor normálértékeivel, vezethet a dobüregben zajló különféle kóros folyamatok sokkal pontosabb feltárásához.