Audiometria
Az audiometria a hallás egyik fontos vizsgálati módszere, amelyet a fül-orr-gégészeti szakorvosok végeznek. Az audiometria segítségével az orvos megállapíthatja a halláscsökkenés mértékét, és a feltárt halláskárosodás alapján azt is kiderítheti, milyen hangokat érzékel a beteg a legrosszabbul, egyúttal megbecsülheti, hogy a hallószerv melyik részén található a konkrét probléma.
A vizsgálati eredmények értékelése
A halláscsökkenést leggyakrabban a következőképpen írják le:
- normális hallásnak a 15 dB-ig terjedő veszteség számít,
- az érzékelési (percepciós) zavar a csontvezetésben és a légvezetésben egyaránt jelentkező, arányos veszteséggel jár,
- a vezetéses nagyothallás viszont a légvezetésben jelentkező veszteséggel jár, miközben a csontvezetés teljesen normális.
A halláscsökkenés mértékét a következő eredmények szerint osztályozzák:
- Enyhén súlyos halláscsökkenés = 25–40 dB,
- Közepesen súlyos halláscsökkenés = 41–65 dB,
- Súlyos halláscsökkenés = 66–90 dB,
- Nagyon súlyos zavar, a siketséget is beleértve = 90 dB és afölött.
Mi az audiométer
A halláskárosodás vizsgálatához gyakran használnak audiométert, amely a hallószerv működési tulajdonságainak vizsgálatára szolgáló készülék.
Hitelesített hanggenerátorról van szó, amely azt vizsgálja, mennyire érzékeli a hallás a meghatározott erősségű és rezgésszámú hangokat. A mérés eredményét az úgynevezett audiogramba rögzítik.
A vizsgálat menete
A mérés során a vizsgált személy hangszigetelt fülkébe megy, és fejhallgatót vesz fel. A vizsgálatot végző személy, aki rendszerint asszisztens, ezután fokozatosan erősíti a tiszta hang erősségét, és amint a vizsgált személy meghallja a leadott hangot, ezt egy fényjelző készülék gombjának megnyomásával jelzi. Az asszisztens ekkor feljegyzi annak a hangnak az erősségét, amelyet a vizsgált személy éppen hallott (hallásküszöb), majd áttér a következő frekvenciára. Mivel azonban az emberi fül minden frekvenciát másképp érzékel, az audiométer skáláját közvetlenül a hallással érzékelt szubjektív hangosság egységeiben, decibelben (dB) hitelesítik.
Az audiogram eredménye
A különböző hangmagasságokhoz mindkét fülre meghatározzák az úgynevezett hallásküszöböt, mégpedig mind a rezgéskeltőből származó csontvezetésre, mind a fejhallgatóból érkező légvezetésre. Hallásküszöbnek azt a legkisebb hangerősséget nevezzük, amelyre a beteg a gomb megnyomásával reagál. Az így kapott értékeket a fent leírt audiométer grafikonjába jegyzik fel, amelyet összevetnek a normális hallású személyek audiogramjával, és adott esetben kiértékelik, hány százalékkal csökkent a vizsgált személy hallása.
Az audiometria eredményét, vagyis a beteg hallásküszöbének grafikus ábrázolását azonnal kinyomtatják, és az orvos kiértékeli. A beteg így szinte azonnal megtudja, hogy a hallása a normális tartományban van-e, vagy nagyothallásban szenved, és milyen mértékben. A kapott eredmények alapján az orvos megbeszélheti vele a további esetleges vizsgálatokat és a panaszok valószínű okát.
